Az első, ami feltűnik az autónál az a mérete, azaz hogy elképesztően kicsi. Oldalról, elölről és a magassága is. Lapos. Dehát ez egy sportautó! A Toyota Supra legendás alakjára emlékeztet, talán nem véletlenül. Elől semmi flanc, egy egyszerű lámpa, oldalt egy kis „parasztvakítás”, két kamu légbeömlő, és hátul sincs túlbonyolítva a design. A két kipufogó azért jelzi, hogy lesz itt „kraft”.
Ha beülünk, a sportosság és az egyszerűség, ami megérint. A fekete/piros kombináció az üléseken és a piros padlószőnyeg nagyon egyedivé teszi az amúgy elég puritán belsőt. És persze ismét a méret. Ami itt nem lényeg. Nem családi világjárásra tervezték, az biztos. Mivel muszáj volt a gyereket elhoznom az oviból, beverekedtem az ormótlanul nagynak tűnő gyerekülést, de ehhez teljesen előre kellett hajtanom az anyósülést. Elég fura látvány volt.
Amúgy minden egyszerű, átlátható és tetszett, hogy minden gomb és kapcsoló egyedi, nem hasonlít más Toyotára. Az ülések nagyon sportosak, az oldaltartásuk remek, jó bennük ülni. A kormány kicsi, sportos, nagyon illik az autóhoz és ahogy kell, pontosan függőlegesen áll. Nem vitték túlzásba a digitális platformokat. A kormány mögötti kijelző egy középre helyezett nagy kerek fordulatszámmérő, de Track módban és kikapcsolt kipörgésgátlónál megváltozik. Érdekes, kicsit retro érzésű, hogy emelkedő sávon fut a fordulatszám, ahogy túlszalad a 7000-en, már sárga, felette piros. Igazán egyedi ez is. Középen van multimédiás felület, de ebben a kocsiban tényleg nem ez a lényeg.
Sokkal inkább az, ahogy megy. Egy négyhengeres motorhoz képest (is) igen jól. Ez egy 2,4-es fekvő négyhengeres motor, amely így 234 lóerős és 250 Nm nyomatékot tud leadni. Mindezt egy hatfokozatú, kézi váltóval szabályozhatjuk. Ehhez képest is elképesztően indul az autó, csak arra kell vigyázni, hogy az úton maradjunk. A 234 lóerő igazán dögösen mozgatja a kis Toyotát, na itt számít igazán a méret! És nem csak az indulás élmény vele, mindenütt igazán jól húz, legyen az bármilyen tempó. És külön élmény a váltót kapcsolni, rövid, feszes, kézre áll. A futómű alkalmazkodik a kocsi karakteréhez, ez is igen feszes, és ahogy a klasszikus mondás tartja: “a kanyaroknál befekszik, mint cica az ágyba”.
A legjobban akkor élveztem, amikor kikapcsoltam a kipörgésgátlót és éreztem az autó erejét, a kanyarokat, a tapadást, sehol nem tudtam kibillenteni vagy elbizonytalanítani. Vadállat! Ez jutott eszembe, amikor először kiszálltam belőle. Csak azt sajnáltam, hogy egy igazi versenypályán nem próbálhattam ki. Mert ez az autó leginkább odavaló, nem a pesti kátyúkra tervezték.
És hogy kinek ajánljuk: minden világjáró apukának és anyukának, fiatalnak, idősebbnek, aki még szeret VEZETNI. Aki még nem arra vágyik, hogy az autó szépen lassan, biztonságosan eljuttassa A pontból B pontba, úgy, hogy szinte már be sem avatkozunk a vezetésébe. Addig vegyünk ilyen autót, amíg még lehet kapni, mert úgy tűnik (sajnos) eljön az az idő, amikor már csak szuperbiztonságos és szuperunalmas autókkal vagy inkább járművekkel fogunk közlekedni, és tényleg az A pontból B pontba eljutni. Addig is Toyota GR86!
