Kijev minden évszakban gyönyörű, de a legszebb májusban és június elején. Képzeljenek el egy várost, mintegy húszezer virágzó vadgesztenyefa ölelésében. Ha nem ragyognának fel időnként a templomok aranyszínű hagymakupolái a napsütésben, akár Budapesten is érezhetnénk magunkat, olyan nagy a hasonlóság a két város fekvése között. A lustán hömpölygő Dnyeper szelíd dombokkal övezett jobb partján állnak az ősi városrészek: a Felsőváros, Pecserszk és Podol, a népét megkeresztelő Vlagyimir nagyfejedelem szobra pedig éppúgy a magasba emeli a keresztjét, mint a mi Gellért püspökünk.
Még a szigetek sem hiányoznak a Dnyeperből: a Truhanov-sziget például kiváló strand és pihenőhely, egyszer rég még az Eurovíziós Dalfesztiválnak is otthont adott. A közel hárommilliós Kijevnek több mint a fele zöld terület: gesztenye, jegenye, és hársfáit még költők is megénekelték. Felsorolni is hosszú lenne a parkjait, bulvárjait, és akkor még nem is beszéltünk a látnivalóiról!
Kijev igazi városiasodása az 1800-as években kezdődött. A dombokon elkülönült városrészeket utakkal kötötték össze. A mai főutca, a Krescsatyik helyén csörgedező kis patakot kiszárították és beépítették, felépült Kijev híres egyeteme, majd a Városi színház, és Európában másodikként itt helyezték üzembe a villamost. A 20. század elején Kijev Oroszország harmadik legnagyobb városa. De a második világháború, a több mint két évig tartó német megszállás alatt a város kétharmada elpusztult, a kolostorokból, templomokból felbecsülhetetlen értékű műkincsek kerültek külföldre. A háború utáni évtizedekben Kijev viharos gyorsasággal talpra állt: kiszélesedett a Krescsatyik, sugárutak születtek, új hidak íveltek a Dnyeper felett metró és repülőtér is épült. És milyen az 1 500 éves Kijev ma, a 21. században? Az orosz városok anyja, az Öreg Hölgy irigylésre méltóan jól tartja magát: elegáns és európai. Egy ukrán mondás szerint:
Moszkva nagy, Szentpétervár szép, Kijev viszont az embereknek készült.
Ez megtapasztalható a város szívében, a Függetlenség terén is. 2001-re, Ukrajna függetlenségének tizedik évfordulójára, nem csak a tér nevét, de az egész teret megváltoztatták. A téren és az azt kettészelő Krescsatyikon összpontosulnak a bankok, hotelek, minisztériumok és egyéb kulturális épületek, mégsem okoz fennakadást a város életében, ha egy hétvégi koncert apropóján esetleg lezárják a teret a forgalom elől. A legérdekesebb azonban a Glóbusz, a „földalatti város”, aminek a létezését csak a téren látható üvegkupolák sejtetik. A kijeviek nagyon bölcsen úgy gondolták, hogyha már plázát építenek a központban, ám legyen, de inkább a föld alatt, így nem zavarja a városképet.
Kijevben lehetetlen unatkozni. A városban számtalan gyönyörű épület kívánkozik lencsevégre: az elnöki fogadásokra használt impozáns Marijinszkij-palota, és a sok templom, kolostor, hiszen Kijev a pravoszláv vallás bölcsője. Az egykori Szófia-kolostor épületegyüttese a város központjában található. A Világörökséghez tartozó műemlékegyüttes legrégibb épülete a 11. századból származó Szófia-székesegyház, amely az akkori orosz állam keresztény főtemploma volt: itt lakott az egyházfő, a metropolita, de itt iktatták be a nagyfejedelmeket is, valamint a kolostor falain belül működött az első orosz kódexíró-műhely és az első könyvtár is. A 11. századból mintegy 260 négyzetméternyi mozaikkép és 3000 négyzetméternyi freskó maradt fenn.
Ennyi kulturális feltöltődés után, jöhet az éjszakai Kijev. Rengeteg a szórakozóhely és söröző, valamint jobbnál jobb éttermek várják az ukrán konyha specialitásaira vágyókat. Hogy ráhangolódjunk az étkezésre, csipegessünk egy kis „zakuszkit”, előételt, ami lehet valamilyen saláta is, de az igazi a marinált hal, vagy zöldség, különösen, ha uborka, mert arra csúszik csak igazán a vodka. Az ukrán vodka azonban különbözik az orosztól: a „percovka” csípős paprikával és mézzel ízesített, és bármilyen furcsának tűnik is ez az ízkombináció, annyira finom, hogy a szó valódi és átvitt értelmében is elakad az ember szava tőle. Az ukránok leghíresebb levese a „borscs”, ami rendkívül kellemes, savanykás ízét elsősorban a céklának köszönheti, de a hús, krumpli, káposzta, vöröshagyma, fokhagyma, paradicsom és tejföl sem hiányozhat belőle.
A kijevi módra készült csirkét az egész világon ismerik. Látszatra rántott csirkecombnak tűnik, pedig darált mellhús comb formára összegyúrva, bepanírozva. Külföldön kevésbé ismert, ám ugyancsak tipikus helyi ételnek számít a „golubci”, ami emlékeztet a mi töltött káposztánkra, vagy a „varenyiki”, a derelye, ami lehet húsos, de cseresznyével, meggyel vagy akár lekvárral töltve kiváló édesség. Ám mielőtt asztalhoz ülünk, ne feledjük, hogy egy igazi ukrán vacsora hangulata és időtartama nem csak az ételek, hanem a résztvevők számától is függ, mert az udvariasság megkívánja, hogy mindenkire ürítsük a poharunkat legalább egyszer!
