Az 1 500 méter magasságot is elérő Krími-hegység megvédi a félszigetet az észak felől érkező hideg szelektől, így déli lejtőjén igazi Riviéra található. A fekete-tengeri panorámát babérfák, leanderek és mandulafák tarkítják, az ég kékjébe belehasítanak a sudár ciprusok. Errefelé egymást érik a kisebb-nagyobb fürdő- és gyógyhelyek, főúri villákból átalakított szanatóriumok. Bár a félsziget klímája valóban gyógyhatású, a „szanatóriumot” nem kell mindig szó szerint érteni: egyszerűen csak gazdaságosabb ilyen cím alatt egy szállodát üzemeltetni. Míg a cári Oroszországban a partvidék kizárólag a nemesek, a jómódú tisztségviselők és a gazdag kereskedők üdülőhelye volt, az októberi forradalom után az előkelő főúri villákat és szállodákat ingyenes népi szanatóriumokká alakították át.
A Krím-félsziget szinte minden porcikájából árad a történelem. De a legtöbb fotóról az alupkai Voroncov-kastély néz vissza ránk. A 19. századi palota az orosz építőművészet egyik legszebb példája, tornyaival egy középkori várkastélyra emlékeztet. Híres az oroszlános terasza, ahol a fáma szerint Churchill megjegyezte, ha a bal alsó márványoroszlán szájába egy szivart dugnának, akkor pont úgy nézne ki, mint ő.
Szevasztopol
A Krím-félsziget délnyugati csücskében fekszik Szevasztopol, a „Hős város”. Ezt a jelzőt kétszeresen is kiérdemelte: az 1853-1856-os krími háborúban a város védői majdnem egy évig ellenálltak a francia, brit és török haderőnek, a másdik világháborúban pedig 250 napon keresztül a németeknek. A város mindkét alkalommal a földdel lett egyenlővé, így nincs mit csodálkozni azon, hogy a városkép modern.
Szevasztopol legnagyobb nevezetessége a kör alakú épületben elhelyezett Panoráma, azaz körkép, ami a krími háborúnak állít emléket, a városban látható hősi emlékművek, márványtáblák, sarlók és kalapácsok pedig a 20. századnak. Az Ukrajna legnagyobb kikötőjének számító város öble jelenleg az orosz Fekete-tengeri Flotta támaszpontja.
