Gyönyörű napra virradtunk, mert bár bárányfelhők kergetőztek az égen, azért a nap is megmutatta tüzes sugarát. Igazán pazar nap ez egy kiránduláshoz az alföldi pusztába!
MIRŐL HÍRES KECSKEMÉT?
Kecskemét nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben, köszönhetően a sok beruházásnak és az odafigyelő városvezetésnek is. A főtéren hatalmas terek és gyönyörű parkok várnak sétára, és megcsodálhatjuk a Polgármesteri Hivatal szép épületét. A Nagytemplom és a Cifrapalota még felújítás alatt áll, de hamarosan régi pompájukban díszeleghetnek újra.
A városházán tavaly nyílt meg az új Kecskemét Városa Látogatóközpont, ahol mi is érdekes interaktív betekintést nyerhettünk a város múltjába, megismerhettük az ide köthető tárgyakat, az itt készült termékeket. Ilyen például a Mikszáth Kálmán híres történetéből megelevenedett hatalmas Beszélő Köntös, amelyik alá be is álltunk, hogy meghallgassuk a török kaftán történetét. A Díszteremben megnéztük a Székely Bertalan óriási freskóival díszített falakat, gyönyörködtünk a csodálatos csillárban – bár alá azért nem álltam, mégiscsak 12 mázsa lenget volna a fejem felett.
IZLETES FINOMSÁGOK
Egy jó kávé ekkor már ráfért mindannyiunkra, így a hivatal sarkán lévő Lechner Kávézó felé vettük az irányt. És milyen jól tettük! A csodálatosan felújított kávézó pazar választékából nehéz volt választani, de a Kecskeméti Cappuccino mellett letett voks jó döntésnek bizonyult.
Ezután folytattuk utunkat Bugacpusztára, a Bugaci Karikás Csárdába, ahol egy kupica kecskeméti pálinka azonnal tűzbe hozta a már amúgy is éhes gyomrunkat. Csárda lévén természetesen autentikus csodát szervíroztak: szürkemarhából készült bográcsgulyást. A következő fogás, a csíkos szelet és a vajpuha mangalica ropogós bőrrel sem okozott csalódást. Mégis, a desszert még mindezt tetézni tudta: a fináléban érkezett ugyanis a látványos Bugaci lángoló tejespite kecskeméti baracklekvárral.
CSERÉNY, KUVASZ ÉS GULYA TERELÉS
Hogy a fenséges ebédet kipihenjük, lovaskocsira pattantunk, hogy a szemet gyönyörködtető pusztán keresztül eljussunk a bugaci Pásztormúzeumba. Itt, a részletgazdag tárlaton mindent megtudtunk a puszta népéről, használati tárgyaikról és az itt tartott ősmagyar állatfajtákról, melyeket a karámokban meg is néztünk, meg is simogattunk. Egy működő kovácsműhelybe is betértünk, ahol a kovácsmester bemutatta nekünk a lópatkó kovácsolás művészetét. Ki gondolta volna, hogy többféle fajtájú és méretű “lócipő” van, és a kovács már ránézésre tudja, hogy mekkora patkót kell készítenie az adott lónak.
Persze nem maradhatott el az autentikus csikós bemutató sem. A betyáros, szép szál legények a ménes és a gulyaterelésen kívül látványos vágtázást is bemutattak, méghozzá szőrén megülve a lovakat. Közben félelmetes volt hallgatni a fülünk mellett elpattanó ostor csattanó hangját. Végül a meleg kenyérlángos és az illatos pálinka is megtette hatását: kellőképpen és behatóan átéltük a pusztai életérzést.
800 éves arany a puszta homokjában
Mivel is lehetett volna jobban megkoronázni ezt a tartalmas kirándulást, mint egy hihetetlen ásatási lelettel! Az idén márciusban átadott Aranymonostori Látogatóközpont ugyanis 12. századi csodákat rejt. A pár száz méterre található Monostordombon (ahová a Szerzetesek útján juthatunk) el még mindig folynak a 2010 óta tartó ásatások, a területen több mint háromszáz arany és aranyozott árpád-kori tárgyat találtak a régészek. Előkerült többek között egy különleges, kobaltkék cseppekkel díszített üvegpohár, pénzérmék, amulettek és vallási kegytárgyak is.
A modern, akadálymentesített, hangulatos kerengővel ellátott épület méltó helyet biztosít a fellelt kincseknek. Mindezt csodálva ballagtuk végig mi is a kiállítást, aztán megnéztük a 180 fokos panoráma vászonra vetített térmozi filmjét egy árpád-kori falu életéről. Elképesztő kivitelezés! Búcsúzóul a lemenő nap még gyönyörű aranyba vonta nekünk a látogatóközpont bejáratát.
A Világjáró útját a Kecskemét Városháza Látogatóközpont, a Bugaci Karikás Csárda és az Aranymonostori Látogatóközpont támogatta.
