A kocsi külseje már korábban is tetszett, és most arról is megbizonyosodtam, hogy jelentősen megnőtt elődjéhez képest. Egy karintiai parkolóban állt mellém egy korábbi Kuga, ami sokkal szögletesebb és ránézésre jóval kisebb volt. Az új Kuga gömbölyded, sokkal szelídebb és sportosabb forma, már ha lehet ilyet mondani egy igazi SUV-ről. A Focus-Puma vonalak is érződnek rajta, beleillik a Ford aktuális modelljei közé.
Belül is a Ford ismerős arculata köszön vissza, semmi bonyolultság, átlátható belső tér, középen a már ismert megemelt középső kijelző. Az egész elrendezés logikus és minden egyszerűen kezelhető, az alapvető funkciók gombokkal irányíthatók, nem vonja el a figyelmünket a vezetéstől egy fűtés beállítása. Nem kell az érintőképernyős menüvel bajlódni, ha egy fél fokkal melegebbet akarunk a kocsiban. Tudom, hogy ez természetesnek hangzik, mégis vannak olyan autók, amelyekben már túl modern a belső tér és mindenhez többször kell megérinteni a képernyőt.
Az ülések igazán kényelmesek, ezt most a Mölltalli-gleccserig vezető hatszáz kilométeres út alatt volt szerencsém alaposan kipróbálni. Sajnos sokszor még a legelőkelőbb autókban is 200 kilométer után megfájdul a hátam, mert egyszerűen nem tudom beállítani megfelelően az ülést. Nos, itt az első beállítással végigutaztam oda-vissza és nem volt semmi gond. A belső tér amúgy nagyon tágas, hárman a sílécekkel, sícipőkkel, bőröndökkel, kényelmesen elfértünk, mondjuk egy síbox jó lett volna.
Így a hátsó üléssor egyes támláját hajtottuk le a síléceknek, és bőven elfértünk. Amúgy az ülőlapokat és háttámlákat nagy tartományban lehet sínen tologatni és dönteni. A Kuga tehát tényleg jól és könnyen variálható! Ezzel a megoldással a csomagtér méretét is alakíthatjuk. Erre ezen a hosszú úton szükségünk is volt. A csomagtartó amúgy alapesetben 464 literes, és a hátsó üléstámlák teljes ledöntésével 1423 literre növelhetjük a teret.
Mivel majdnem végig autópályán haladtunk, többször kipróbáltam az adaptív tempomatot, ami igazán pihentetővé tette az utazást. Ez segített odafigyelni a sok-sok „kedves” osztrák radarra, mert mindig beállítottam az éppen aktuális sebességhatárt, hogy még véletlenül se mérjenek le sógorék éber rendőrei. Nagy élmény volt a Bang&Olufsen hifi, ami tisztán, dinamikusan, szépen szólt.
A kocsi vezetése is élményszámba ment, nem volt terepjárós érzésem az autópályákon, a kocsi nem billegett, jól lehetett vele a kanyarokba is megérkezni. Az autó a 152 lóerős és 200 Nm-es benzinmotorral egészen jól megy, és ezt egészíti ki a villanymotor, így összesen 190 lóerőt tud, ami 9,1 másodperces 0-100-as gyorsulást ad, ami egy ilyen nagy gépnél jó eredmény. A végsebesség pedig 196 km/h, na, ez az, amit nem próbáltunk Ausztriában. A hybrid csöndben végzi a dolgát, néha csak azt láttam, hogy egy kis faluban az ötvenes tempót végig elektromos üzemmódban tettük meg.
Ennek köszönhetően, teli pakolva 7 -7,2 liter körüli fogyasztásnak örülhettünk. Ausztriában így csak egyszer kellett tankolnunk. Persze ha csak városban használtuk volna 5 liter körüli fogyasztást mérhettünk volna, ami azért igazán jó egy ekkora autónál.
Mivel végig napsütésben autóztunk, igazán havas körülmények között nem tudtuk kipróbálni a Kugát. Összességében egy igazán jó útitárs volt a Ford Kuga, kényelmesen utaztunk benne, a vezetéstámogató rendszerei és a sebességtartó automatika vigyázott ránk végig. Csomagjaink bőven elfértek és végig kiváló zenei élmény mellett autóztunk.
