A Garda-tótól észak-északkeletre elhelyezkedő hegycsoportok – összesen 23 – alkotják a Dolomitokat, ahol tavasztól őszig kiváló túrázási lehetőségeket találunk a kiépített, úgynevezett “vasalt” utakon, melyek olasz elnevezése “via ferrata”.
A 2009 óta az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Dolomitok a világ egyik legszebb és különlegesebb hegyvonulatát képezi az Észak-Itáliai Alpokban. Tizennyolc darab 3000 métert meghaladó csúcsával az adrenalinfüggő hegymászók kedvenc helye. Annyiféle fal és kőzetszerkezete van, hogy választani is alig lehet közülük. A függőleges sziklafalakon, a mély szakadékoknál, a szűk-, mély-, és hosszú völgyek útvesztőiben és a via ferratakon mindenki megtalálja a neki megfelelő terepet; legyen szó kezdő túrázóról vagy profi hegymászóról.
A hegyvidék érdekessége, hogy több tájegységből tevődik össze, melyek mind egyedi és lenyűgöző természeti adottságokat vonultatnak fel. Kőtornyokat, ormokat, sziklafalakat, gleccsereket és karszt formációkat is. De vigyázzunk, a csodák veszélyeket is rejtenek. A vidéken sokszor előfordul földomlás, áradás és a havas, jeges területeken lavina.
Főbb területei, melyeket a legtöbben keresnek fel: Dél-Tirol, Trentino és Veneto régiók. Dél-Tirol hegyvidékére jellemző a tradíciók életben tartása, a meleg fogadtatás, a jó alpesi levegő és a tökéletesen rendben tartott síterepek. Trentino és Veneto területein végighúzódó Dolomitok érintetlen természeti szépségeket nyújtanak az utazók számára, olyan kilátásokkal, aki örökre az emlékezetünkbe vésődnek. A hegycsúcsok és via ferráták, a sziklák között átívelő fahidak alatt természeti parkok, zöldellő rétek és hívogató, kék tavak várnak ránk -minden évszakban más arcukat mutatva.
A Dolomitokban száznál is több via ferratát járhatunk végig: a sziklákat vaslétrákkal, kapaszkodókkal tették meghódíthatóvá, és drótkötelek is gondoskodnak a biztonságunkról. Könnyebb és nehezebb útvonalat egyaránt találunk, rossz idő esetén pedig kis menedékházakban húzhatjuk meg magunkat.
A Dolomitokban a via ferraták többségét az olasz és osztrák katonák építették az első világháborúban; nagy nehézségek árán készültek el, akkor még falétrákkal. Az legelső útvonalak kiépítése már 1880-ban megkezdődött, és az 1980-as évek vége óta nem épült újabb, a régieket viszont sorra felújítják, és biztonságosabbá teszik.
A Dolomitokban gyakori felhős időjárás miatt némi szerencse is szükségeltetik ahhoz, hogy minden ízében kiélvezhessük az elénk terülő körpanorámát. Ha az égiek mégsem kegyesek hozzánk, még mindig végig sétálhatunk a híres alpinista hegymászóról, Ivano Dibonaról elnevezett ferratán, ahol egykoron a katonák által használt apró kőkunyhók, barlangok színesítik a túrázás élményét. De ha ezt az utat választjuk, készüljünk fel egy hosszú, kiadós sétára, amely egy igazi gerinctúra, közel 1300 méteres szintkülönbséggel, a Son Forca felvonótól lefelé. A sisakról azonban sose felejtkezzünk el, mert a Dolomitok kalcium-karbonátból és magnéziumból álló kőzete sok helyen igen omlós.
