Velencét gyakran hívják az “Adria királynőjének”, a “fény városának”, a “víz városának” és “élő múzeumnak” is. Az UNESCO Világörökség részét képező város rendkívül népszerű turistacélpont, mivel sok különleges látnivalót tartogat az idelátogatóknak. Lenyűgöző épületei utcáról utcára váltják egymást. Ha kilépünk egy árkádsor árnyékából máris egy hidacskákkal megtűzdelt csatornát, vagy egy öreg piacot, egy eldugott templomot, vagy éppen egy gondolakészítő műhelyt találunk magunk előtt.
A város szakértőinek azonban van még egy tippje, amivel más szemmel fedezhetjük majd fel a várost. Mégpedig az, hogy kövessük a velencei stílusú kutak sokaságát, amik csendes megfigyelőkként szerte a városban megtalálhatók, mert bár Velence a vízre épült, friss ivóvize volt, hogy egyáltalán nem is volt.
Bár úgy tűnhet, a lagúnák városában könnyű elveszni, az utcák valahogy mégis mindig a Szent Márk téren kötnek ki, még akkor is ha direkt szeretnénk elkeveredni. De egy ilyen macskaköves túra során bukkanhatunk rá a legszebb és mások elől rejtve maradt csodákra, amiket a kapualjak, az elfeledett márványárkádok és az aprócska templomok rejtenek. Tény, hogy Velence szépsége valamelyest már megkopott, de pont ez a patina teszi annyira vonzóvá, romantikus hangulatát annyira ellenállhatatlanná.
És ha megnézzük azt a kisfilmet, melyet Oliver és Nils Astrologo készített “Venezia” címmel, rögtön rájövünk mi is az a leírhatatlan érzés, ami elfogja az embert ha Velencébe érkezik. A két profi filmes bemutatja az arany óra fényeit, ahogy reggelente megfestik a város ismert épületeit és tereit; elrepítik a nézőket Velence olyan rejtett zugaiba, ahova soha nem jutnánk be. Láthatjuk belülről egy gondola evezőket készítő ács műhelyét, szövő műhelyeket, ahol megannyi bársonyos szövet kerül ki az asszonyok keze alól. Evezhetünk a csatornák vizén és dobogva végig szaladhatunk a város terein.
A rövidfilmben olyan titkokba, mesterségekbe pillanthatunk be, amelyek apáról fiúra szálltak évszázadokon keresztül, és amelyekről eddig csak nagyon kevés film számolt be. Ötszáz év történelmébe tekinthetünk bele három csodás perc alatt. A készítők René Caovilla, híres velencei cipész segítségével valósították meg a filmet, ki ezzel szeretett volna tisztelegni szülővárosa előtt.
Aki most tervezi, vagy járt már Velencében, a film láttán biztos hogy ott érzi majd magát a Vaporettók kikötőjében, a pékségek ajtajában. De a Világjáró Magazinom olaszországi lapszámaival is utazhatunk és tervezhetünk.
Ami a koronavírus járványt illeti, Velencében szintén kijárási tilalom van érvényben, 22 órától reggel 5-ig, de a legutóbbi hírek szerint a boltokkal együtt most már a bárok és éttermek is kinyithattak 18 óráig. Húsz tartományból tizenötben nyitottak újra a vendéglátó egységek. Elvitelre 22 óráig lehet ételt kérni. Koncerteket és operaelőadásokat még nem tartanak, de a kisebb nagyobb templomok és a múzeumok nyitva vannak. Maszkot minden esetben hordani kell, az utcán és a boltokban, illetve a tömegközlekedés alatt is. Azoknak az európai utazóknak, akik be tudnak mutatni egy negatív PCR tesztet, nem kell karanténba vonulniuk.
Ahogy korábban is írtuk itt az oldalon, a Velencei Karnevál idén elmarad, de a szervezők online formában azért igyekeznek az érdeklődők és a rajongók kedvében járni. Programokat szerveznek, előadásokat és koncerteket is, melyekről részletesebben ebben a cikkünkben olvashattok.
Forrás: Visitvenezia.eu, Turizmus.com
És ha még több karnevállal és Velencével kapcsolatos érdekességre vagytok kíváncsiak, akkor lapozzátok fel a Világjáró Magazin 2020/160. Európa karibi szigete – Szardínia című lapszámunkat, mert találtok benne egy szép kerek anyagot arról, hogy melyek a karnevál legismertebb maszkjai, és milyen történetek bújnak meg mögöttük. A magazint és a korábbi lapszámokat megtaláljátok a Világjáró WebShop-ban.
