Virágos parkok és szikrázó napfény fogad minket, és persze méregdrága autók, melyek csodás szállodák előtt parkoltak, mikor kilépünk a hajóból, ami Lausanne-ból hozott minket idáig. Az első amit lelkes idegenvezetőnktől megtudtunk, hogy Montreux nem az óvárosa miatt híres, így hát meglepetésünkre meg sem nézzük.
Helyette elfoglaljuk a szobáinkat a Grand Hotel Suisse-Majestic szállodában, mely a Genfi-tó egyik legjobb hoteljének számít. Ez a 2010-ben felújított Belle Epoque hotel közvetlenül a montreux-i promenád mellett épült, mögötte pedig a pályaudvar található. A négy csillagos épületet Eugène Jost tervezte. Főbejáratán belépve, a mélyen függő kristálycsillár, és a szezonális ételkülönlegességeiről ismert „le 45” étterem teraszáról nyíló kilátás, szinte leírhatatlan.
Miután lepakoltunk és kigyönyörködtük magunkat, elindultunk az UNESCO Világörökségi listáján szereplő Epesses falucska felé, mely húsz perces vonatútra található a város nyüzsgésétől. Lavaux szőlőhegyeit, melyeken a legjobb svájci borszőlők teremnek nem túlzás lehengerlőnek titulálni. Itt több kisebb falu alkot egy-egy közösséget úgy építkezve – apró háromemeletes kőházaikkal – hogy a lehető legkevesebb területet foglalják el. A többi teraszos, kőfalas hely a tőkéké.
Minket már korábban bejelentettek egy szőlősgazdához borkóstolásra, de ezt a programot egyénileg is el lehet intézni, még a szálloda recepcióján is segítenek kóstoló időpontot foglalni. A gazdák és pincék Epesses-ben és Cully-ban is örömmel várják a látogatókat. Mi háromféle fehérbort kóstoltunk, és ahogy a nedűket kortyoltuk, arra is választ kaptunk, hogy miért olyan nehéz svájci bort találni az európai boltok polcain. Az ok egyszerű és kézenfekvő volt: mert a svájciak megisszák őket.
A tóparton várakozó kastély
A Genfi-tó keleti partján, egy hatalmas sziklán trónoló Chillon kastély börtönei, vendégtermei, belsőudvarai mind régi szépségükben tündökölnek. Mivel nagyrészt elkerülték a háborúk, szinte teljes épségében megmaradt az utókornak. A Montreux-től öt kilométerre fekvő kastélyt 1005-ben említik először az oklevelek. Naponta látogatható, jelenlegi formáját azonban több évszázados építkezésnek és átépítésnek köszönheti.
A szárazfölddel egy 18. századi fapallós híd köti össze. Átsétálva rajta és belépve a 15. századi fogadótérbe – az első udvarba az öt közül – úgy érezhetjük magunkat mintha visszautaztunk volna az időben. Már csak a korabeli ruhák hiányoznak. Audio guide-al mehetünk végig a kastélyon, aminek története három nagy korszakra osztható. Elsőnek a szavojaiak uralkodtak a várban egészen 1536-ig, utána következett a berni korszak mikor a kastélyt fegyverraktárnak és börtönnek használták, majd a vaud-iak vették át a hatalmat 1798-tól kezdve. Épületrészei 5 udvar és egy központi vártorony köré csoportosulnak.
A tó felőli részén kaptak helyet a lakhelyek, melyeket a körbejárás során mi is alaposan megnéztünk, a szárazföld felőli oldal pedig a védekezésre rendezkedett be. Körülbelül negyven-negyvenöt perc alatt végig lehet járni a termeket, tornyokat, belsőudvarokat, de ha a falfestéseket, az óriási kandallókat, fakazettás mennyezeteket, nemesi hálószobákat, illemhelyeket és az apró rejtett zugokat is meg akarjuk ismerni, akkor legalább egy napot szánni kell Svájc egyik leggyönyörűbb kastélyára, mely még Lord Byront is megihlette.
A montreux-i rock örök
Montreux rengeteg történetet tudna mesélni, az 1970-es évek fergeteges bulijairól, de a legtöbb így is a rock és a jazz zene alakulásáról és a brit Queen zenekarról szólna. De nem szabad kihagyni a montreux-i Casino és a Deep Purple közös esetét sem. A történet szerint ugyanis, 1971-ben úgy esett, hogy pár hibbant alak miatt leégett a Casino, ahol éppen Frank Zappa adott koncertet. Bent, miután felcsaptak a lángok Zappa azt kiáltotta: “Semmi pánik!” – aztán kiugrott az ablakon. A Deep Purple már nem jutott be az épületbe, ezért kintről hallgatták a zenét és figyelték az eseményeket. A Genfi-tó és a lángoló épület ihlette az egyik legismertebb dalukat a Smoke on the Water-t, melynek szövege egy az egyben a történteket mondja el. Fire in the Sky.
Freddie Mercury és a Queen is nagyon kedvelte a Svájci Riviéra nyugalmát és szépségét. És mivel az 1970-es években a Montreux-i Mountain Studios volt a világ legjobb felvételi stúdiója, ezért nem csoda, hogy következő albumukat a JAZZ-t, ők is itt készítették el (éppen ekkor dübörgött a híres Montreux Jazz Fesztivál). Utolsó lemezük, a mesteri Made in Heaven is itt készült. 1996. november 25-én, öt évvel halála után, Montreux part menti sétányán felállították Freddie Mercury bronz szobrát; így az ikonikus alak, aki a város részévé vált, örökké énekelhet az életről és a szerelemről.
Még több gyönyörű kép és cikk az Alpok által körülölelt Svájcról a Világjáró Magazin 2008/79. számában, ahol olvashatunk még az Azori-szigetekről és Dél-Mexikóról is. Vagy a First Class Magazin 2010/1. lapszámában is találtok a svájci Genfi-tóról, Rómáról és Franciaországról is érdekességeket. Összes lapszámunkat pedig a Világjáró WebShopjából tudjátok megrendelni.
