Az elmúlt egy évben számos helyre sikerült eljutnunk – első sorban európai úti célokhoz, de adódott a lehetőség egy ázsiai és egy afrikai útra is – melyekről részletesen igyekeztünk beszámolni. És, hogy miért tesszük ezt, mert úgy gondoljuk, hogy utazni akkor igazán jó, ha az élményeket megtudjuk osztani másokkal. És ennek a fajta megosztásnak még célja is van. Egyrészt gondolatban elröpíthetjük az olvasókat egy olyan tájra, olyan városok utcáira, tornyok tövébe, tavak és tengerek partjára, ahol eddig még nem jártak, illetve tippeket tudunk adni egy utazás megtervezéséhez az általunk látott és tapasztalt élmények alapján.
Igyekeztünk írásainkban jelezni, ha valami kihagyhatatlan és azt is, amire nem kell annyi időt fordítani, mint a katalógusokban, vagy a szervezett utak leírásaiban írják. Bár a szálloda ellenőrzés nem a mi dolgunk, arra ott vannak a szakírók, azért néhanapján, ha jó hotelre vagy hostelre akadtunk, az is belekerült az anyagokba.
Ilyen útleírás volt például a svájci Pilátus-hegyre tett látogatásunk, ahol a hegy tetején csücsülő Pilatus Kulm Hotel nyűgözött le minket. Egy maradandó – óriásebédlős, kandallós, vadászkastélyra emlékeztető hangulattal büszkélkedő – hotelélményért, ide mindenképpen érdemes feljönni.
Svájc egy olyan úti cél, amit szeretnek bemutatni a helyi turisztikai hivatalok és a régiók képviselői, így az újságírók és tévéstábok több meghívást is kapnak az adott vidékre vagy városba. Európa teteje, azaz a Jungfraujoch régió is ezek közé a desztinációk közé tartozik. A 3454 méter magas Jungfraujoch hegycsúcsán kilátó magasodik, Jégkastéllyal és csokoládéműhellyel, míg a lábánál dübörög az évente megrendezett SnowpenAir koncert.
Nem messze innen a gyönyörű Brienzi-tó partján ott várakozik az azonos nevű városka, Brienz, mely tökéletes kiindulópont, ha a Ballenbergi skanzen, vagy Luzern felé vennék az irányt. De ne akarjuk olyan gyorsan elhagyni a helyet, hiszen szépen díszített házai, hangulatos kávézói és álomszerű tóparti sétánya mellett, tartogat még egy másik meglepetést is. Itt található Európa egyik legszebb utcája, a Brunngasse.
A Francia Riviéra, azaz a Cote d’Azur szintén sokkal több meglepetést tartogatott, mint az gondoltuk volna. Hiszen amíg nem jártunk ott, addig egy olyan kép lebegett előttünk a fényűző nevű és hírű vidékről, amelyben nincs helye halandó embereknek, a mindennapi bevásárlást komornyikok intézik, az utcákon vörös szőnyegek futnak, minden kávézóban sztárokba botlunk és az éttermekben még a vizet is aranyáron adják.
De aztán leszállt a gépünk Nizza repülőterén és rá kellett jönnünk, hogy az egymáshoz kapcsolódó városok – Nizza, Antibes, Cannes, Biot – sokkal földhözragadtabbak és bájosabbak, mint azt hittük. Kikötőjükben természetesen ott horgonyoznak a szebbnél szebb jachtok, a part mentén luxus szállodák sorakoznak, de öreg városkapuikon belül, régi piactereiken, kicsi sajtboltjaikban és füstös illatú henteseiknél még ma is ugyan olyan hangulat van, mint régen.
Ha Tunéziára gondolunk, beugranak a pálmafák, a friss datolya, a tevék és a fehér tornyok, amik a városokat védték a tenger felől érkező betolakodók ellen. De arra gondolunk, hogy már Afrikában járunk, mikor Tuniszban, a fővárosban leszáll a gépünk? Nekünk kellett pár perc, hogy felfogjuk, Magyarországról egészen Észak-Afrikáig repültünk. Szinte megfogalmazhatatlan ennek az országnak a hangulata. Egyszerre hívogató és kicsit elszomorító. Bűbájosak a változást hozó ökofarmok, rejtélyesek a sötét és füstölő illatú bazárok, miközben az emberek életviteléből kifolyólag rengeteg a szemét. Hogy ezt miért írjuk le? Mert minket megdöbbentett; három nap kellett ahhoz, hogy elfogadjuk az utcákra tóduló piszok jelenlétét. Miközben ott van Sidi Bou Said kék-fehér városa, mely több utazót vonz évente, mint Tunisz.
Ázsiai útjaink sorában először Pekinget fedeztük fel. Bár ez a kifejezés nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis Peking két hét alatt sem járható körbe, nem hogy három nap alatt. Így azokra a helyekre és programokra szorítkoztunk, amikre tuti biztos, hogy nem lesz még egyszer lehetőségük: Látogatás a Nyári Palota környékén, séta a Tiltott Városban – végeláthatatlan márványépületek sora, díszesen faragott és festett fagerendás tetőszerkezettel, melyeket hatalmas hidak kötnek össze egymással -, barangolás a lámpásokkal megvilágított éjszakai piacon, majd örült, forgalommal szembeni robogás egy motor tuktuk hátsó ülésén. Felejthetetlen és életveszélyes élmény – mehetünk még egy kört?
Dél-Korea fővárosa, Szöul már egy másik világ. Felszabadultabb, nyüzsgő, rendkívül modern, de érdekes módon sokkal egyszerűbben bejárható. A legérdekesebb és különbözőbb negyedek karnyújtásnyira vannak egymástól és mindegyik metszéspontjában áll egy hatalmas ősi szentély, vagy egy királyi palota, ami felfedezésre vár. De nem csak úgy simán – rövidnadrágban és tornacipőben. Szöulban most rendkívül nagy divat lett a hanbok (tradicionális koreai ruha) kölcsönzés. Így a fiatalok színes, korhű (pl. Csoszon-dinasztia kori) ruhákban sétálnak az utcákon és látogatják a tradicionális falvakat, palotákat és persze a trendi kávézókat és éttermeket.
Ott jártunkkor sikerült beszélgetnünk a Koreai Turisztikai Hivatal egyik vezetőjével, aki azt üzente az utazóknak, hogy álmodják meg a saját Koreájukat. Ez minden más országra és városra is ugyan úgy igaz, és ennek fényében folytatjuk mi is a munkánkat, további remek utazásokat és olvasást kívánva minden Világjárónak!
