A folyó keresztül folyik a brazíliai és az argentin Iguacu Nemzeti Parkon is, miközben több tucat mellékfolyóból gyűjti magába a vizet. A két ország határán található parkok, a vízesések és a rendkívüli flóra és fauna miatt is az UNESCO Világörökségi listájára kerültek 1984-ben és ’86-ban. A vízeséseket mindkét országban megcsodálhatják a látogatók, hiszen a 270 különálló zuhogóból álló látványosság a folyó 2,7 kilométeres szélességében húzódik.
De a leglátványosabb vízesések az argentin oldalon találhatóak. Ha erre vet minket a szerencse, semmiképpen se szalasszuk el azt a csodálatos látványt, mikor a csillogó víztömegek 60 méteres magasságból alázúdulnak a mélybe – sem hangra sem látványra nincs hozzá fogható.
A vízeséseket már évezredekkel az európai “felfedezések” előtt, szent temetkezési helyként tisztelték a Paraguas és a Tupi-Guarani törzsek. A spanyol származású Don Alvar Nunes volt az, aki 1541-ben rálelt a vízesésekre és rögtön el is nevezte őket Saltos de Santa María néven, de ez nem igazán ragadt meg. Így aztán felfedezés ide vagy oda, a világ egyik új csodája a mai napig az Iguazú nevet viseli, ami törzsi nyelven annyit tesz, Nagy Vizek. A Természet Új 7 Csodája címet 2011-ben kapta meg a folyó és vízesései.
Amint már említettük a legszebb és látványosabb zuhogók az argentin oldalon csodálhatóak meg, ilyen a vízesés legmagasabb zuhataga, az Union, ahol a víz az Ördögtorok-szakadékba zubog alá. Ez a természeti jelenség olyan, mint a korábban bemutatott skót Eilean Donan vár, vagyis akkor is láttuk már ezer meg ezer képen, ha nem is tudunk róla. Ez a 150 méter széles és 700 méter hosszú, U-alakú szakadék bukkan fel azonnal, ha rákeresünk az Iguazú-vízesésekre. Hogy jobban megcsodálhassák a szakadékot és a kisebb zuhatagokat, az argentinok egy mélyen a vizek fölé benyúló rámpát építettek a látogatók számára.
Érdemes kisétálni a végéig és megérezni a vízpermetet a bőrünkön – majd belegondolni, hogy egy olyan helyen állunk, amit évmilliók alatt hozott létre a természet. A folyó egy geológiai törésvonal mentén vájta ki az Ördögtorok-szakadékot. 135 millió évvel ezelőtt a területet még vastag lávaréteg fedte, miután kihűlt, bazalttá alakult át; ezt a kőzetet a folyó már könnyedén formázta és a vízesések ott alakultak ki, ahol keletről, Brazília felől az Iguazú folyó beletorkollik az Argentína felől érkező Paraná folyóba.
INFO
A brazil Foz do Iguacu városa az elmúlt 18 évben, miközben az Itaipu vízerőmű és gát építése folyt (1982-ben fejezték be) nagy változásokon ment keresztül. Népessége az ötszörösére nőtt és infrastruktúrája is fejlődött. Míg akkoriban kissé hektikus hely volt, mára már megtalálta önmagát és tökéletes kiindulópont a vízesések irányába.
A városban pattanjunk buszra és menjünk a Hotel das Cataratas megállóig. Innentől már gyalogosan mehetünk tovább a Trilha das Cataratas, vagyis a ‘Vízesések útja’ vonalon, ami 1200 méter hosszan vezet végig a folyó mentén. Végállomása pedig az Ördögtorok-szakadék. Itt találunk egy panoráma liftet, ami felvisz minket egy magasabb ponton lévő úthoz. Innen szinte az egész tájat beláthatjuk.
De a szépségek ellenére ne felejtsük el, hogy Brazíliában járunk, az őserdőben ahol folyamatosan minden vizes, a víz pedig vonzza a napfényt. Mindig legyen nálunk esőkabát és naptej. A gyalogutak során szúnyogok elleni szerekből is tárazzunk be.
Profi fotósoknak pedig ajánlott a koránkelés, mert a vízeséseket reggel, a brazil oldalról lehet a legszebben lefotózni, fények szempontjából.
