Türingia tartomány egyik legszebb nagyvárosa Erfurt, melyet sok néven ismernek, szokták a Hidak városának, Virágvárosnak, vagy éppen Németország zöld szívének is nevezni. De bárhogy is hívják, a nevek mind egy dologról árulkodnak, mégpedig arról, hogy miként változott az élet és a kereskedelem eme több mint ezer éves településen.
Ennek megfelelően, ha nyakunkba vesszük a várost és tényleg becsületesen felfedezzük, akkor a teljesen hétköznapi dolgokban is találunk majd valami egyedit. Persze pihenni is lehet Erfutban; feltöltődni, kikapcsolódni; bevetni magunkat a zöldbe, mert a város parkjai igencsak csalogatóak.
Ma Erfurt egy nyugodt léptékű, jó életszínvonalú nagyváros, mely vonzza a turisták hadait.
Természetesen vonzerejéhez nagyban hozzájárul rendkívül jó állapotban megmaradt óvárosa, odafigyeléssel restaurált reneszánsz- és fagerendás házai, az egyedi Krämerbrücke látványa, illetve hogy mindemellett halad a korral és iparvárosból szolgáltatói-, valamint igazgatási várossá alakult.
Van ami változik…
A Juri-Gagarin-Ring-en álló szállodánktól 10 perc sétára található Erfurt egyik legszebb és legfontosabb tere a Halpiac (Fischmarkt). Itt keresztezik egymást a városon átvezető kereskedelmi útvonalak, tehát ez nemcsak egy piac és kereskedelmi központ, hanem a közélet centruma is. Környékén sok történelmi jelentőségű ház áll, ilyen például a borkereskedő, Jakobb Naffzer 1562-ben felhúzott háza, a „Zum Roten Ochsen”, melyben ma egy művészeti galériát találunk. Érdemes még szemügyre venni az 1488-as „Zur Güldenen Krone” és a „Zur Halben Eisernen Tür” azaz A fél vasajtóhoz nevű házakat. Központi épülete a térnek azonban nem más, mint az ámulatba ejtő Városháza, melynek története még ellentmondásosabb, mint a kinézete.
Eléggé paradox a történet. Az erfurtiak 1830-ban lebontják a régi városházát, melyben minden olyan döntés megszületett, amely a város függetlenedéséhez vezetett a 13. században. A méltó középkor minden darabja áldozatául esik a műemlékvédelmi barbárságnak. A városi múzeumban még megtekinthetőek a rombolásból fennmaradt emlékek. Ezek után évtizedekig egy szörnyű rom áll a Fischmarkt központi részén, mert a lebontás csak húzódik. Végül 1875-ben felépítenek egy városházát neogótikus stílusban, mert hogy az jobban beleillik a város gótikus látképébe, ezt csodálhatjuk most. A folyamat azonban, bármennyire is furán hangzik, a kezdetét jelzi annak a nagyon komolyan vett műemlékvédelmi szabályozásnak és büszkeségnek, ami Erfurt középkori fénykorának építészeti remekeit övezi.
