Legyünk nyitottak és hagyjuk, hogy sodorjon minket a város hangulata. Ne féljünk engedni az itt élők vendégszeretetének és tanácsainak. Ha így teszünk, egy egész évre elegendő napfényt raktározhatunk el a szívünkben.
Úgy nem lehet elmenni Lisszabonból, hogy legalább egyszer ne vesznénk el Alfama szűk kis utcáin. Lépjünk be középkori sikátoraink és málladozó épületeinek útvesztőjébe, kukkantsunk be a kicsi boltokba, csodáljuk meg az ősi csempéket, virágcserepeket és a nyers, vaskorlátos erkélyeken száradó frissen mosott ruhákat.
Sétáljunk föl-le a meredek lépcsőkön és hagyjuk, hogy a kalitkákban ülő kanárik hangja és a grillen sülő friss hal illata vezessen. Ha jól csináljuk, akkor egyszer csak egy kicsi téren találjuk magunkat, hófehér templommal az orrunk előtt. A másik oldalon pedig vár egy hívogató étterem, terasszal a Tejo folyó felé. És mielőtt észbe kapnánk, már megint ismerős területen járunk, tudva, hogy eltévedni még sosem volt ennyire felemelő érzés.
Lisszabon legsemmitmondóbb homlokzatával rendelkező temploma, az Igreja de Sao Roque rejti a város legdrágább belsőterét. A kápolnák egytől egyig a barokk művészet remekművei, de a negyedik balra „a világ legdrágább kápolnája” címet viseli. Rómában tervezték és építették meg, a legdrágább alapanyagok felhasználásával, amiket csak be lehetett szerezni az 1700-as években: elefántcsont, achát, porfír, lapis lazuli, arany és ezüst. Miután kész lett, a pápa megáldotta, és 1747-ben átszállították Lisszabonba. Érdemes még felhívni rá a figyelmet, hogy a kápolna festményei nem festmények, hanem rendkívül részletes mozaik képek. Ma ezt a szent helyet az európai művészet csúcsaként tisztelik.
Az 1515-ben épített erődítmény Lisszabon kikötőjének védelmére szolgált. Ez a torony volt a legtöbb portugál felfedezőút kiindulópontja, és az eltávozó tengerészek ezt látták utoljára szülőhazájukból. A Belem torony tehát jelképként szolgál, egyfelől emléket állít a felfedezések korszakának, másfelől pedig az ország szimbóluma, illetve az UNESCO Világörökségi listájának is tagja. A tornyon, melyet Francisco de Arruda tervezett és épített, a felfedezések nyomai láthatóak. Domborművek és szobrok, melyek történelmi személyeket mintáznak, egzotikus állatokat, mint amilyen a Dürert megihlető orrszarvú volt, de találhatók rajta marokkói épületelemek, valamint könnyed velencei ihletésű erkélyek, amik a Tejo folyó felé néznek. Oldalában pedig Szűz Mária szobra áll, karján a kis Jézussal – itteni nevén A biztonságos hazatérés Szent Anyja.
Liszabont rengeteg jó stranddal áldotta meg a természet. És bár a vizek nem annyira melegek, mint az ország déli részén – Algarve környékén – a főváros csodás strandokat ígér, a kicsi eldugott öblöktől, a kilométereken át nyúló homokdűnés partokig. A legtöbb közülük különlegesen tiszta és az Európai Unió kék szalagját viseli kifogástalansága miatt.
A legtöbb helyi lakos, amikor csak teheti lemegy a partra, ünnepnapokon, hétvégéken, vagy csak egy két órára munka után; még a téli hónapokban is, akkor csak lazításként az óceánt bámulni. A vasút vonal mentén, mely összeköti Lisszabont Cascais-szal, több kis strandot is találunk, amik a munkásosztály tagjait vonzzák, és általában tele vannak.
Cascais-ban találjuk a Praia da Conceicao és a Praia da Rainha strandokat, úgy 20-30 perc távolságra a fővárostól egészen Guincho-ig, melyet világszerte a legszebb szörfös strandként ismernek. De ha még hosszabban elnyúló strandra vágyunk akkor délfelé érdemes elindulni, Costa da Caparica irányába, de választhatjuk a friss, nem túl zsúfolt Mecot, a homokos parttal csábító Troiat, vagy a félreeső Adragat, ami egyike Európa legszebb strandjainak.
Ha már Lisszabon, akkor összegyűjtöttük nektek erről szóló magazinjainkat. Kezdve a Világjáró Magazin 2010/95. Lisszabon című magazinnal, amiben olvashattok még Csehország ékkövéről, Tunéziáról, a Boszporusz parti Isztambulról és pusztító vulkánkitörésekről is. A Világjáró Magazin 2017/144. Dalmácia – Világszép partokon részében Lisszabonon kívül még a Metropolitan Múzeum kerül rivadalfénybe, élvezhetjük a datolyákat Djerbán és Kincsem nyomába is eredhetünk. A következő Világjáró Magazin 2003/19. “Kurdisztán” – egy határokkal teleszabdalt ország részében a portugáliai Luzitánia kerül górcső alá és érdekes cikkeket találhattok még a nyári Norvégiáról, a forró Spanyolországról, Burgenland várvidékéről és a török riviéráról is. Az utolsó Világjáró Magazin 2004/36. Etiópia számában pedig szó van még a nagyhangú madaráról híres Ausztráliáról, a hegycsúcsok vándorát is megszólaltatjuk és a tiroli hóbirodalom is előkerül.
