Ha elhagyjuk a Halpiacot és továbbmegyünk a Marktstraßen, egy kellemes, rövid séta után a hatalmas Dómtéren lyukadunk ki. Bonifatius már a püspökség megalapításakor építtetett egy templomot a Dóm-hegyre, ez volt az előfutára a későbbi bazilikának, melyhez 1154-ben kezdtek hozzá. A késő román stílusú templomépület egy háromhajós főhajóból, egy kereszthajóból és keleten két toronyból áll össze. 1349-ben végül letették egy keleti irányú bővítő építkezés alapkövét, mely 1372-re kész is lett. Ennek a nagy karzata 15 méterrel a Dómtér fölött elhelyezkedő, egyhajós csarnok, melyet még ma is művészien szép gótikus ablakai határoznak meg.
Az 1350-es években készült részletesen díszített karzaton a Dómiskola diákjai és tanárai ültek az istentiszteletek alatt. Ma egy 1697-ben készült barokk oltár van ott, ahol a türingiai vidék legfontosabb szentjei és patrónusai kaptak helyet. További késő gótikus átépítések után, 1465-ben tudták megtartani az első miséket. A bazilika érdekessége még az 1251-ben megszentelt és többször újraöntött nagy harang, a Gloriosa, mely 11 450 kilogrammos súlyával, 2,57 méteres átmérőjével és 2,50 méteres magasságával világhírre tett szert.
Itt bent sokáig ülni – a klímaberendezés remek működése, vagyis az ősi falak jó hőtartó képessége miatt – nem mondható éppen kellemesnek, de végighallgatni, amint egy harmincfős kórus egy nagyzenekarral előadja az Örömódát, minden lefagyott lábujjat megér. Még ma is feláll a szőr a karomon ha rágondolok, micsoda csoda volt az az érzés – mint közelebb kerülni a Mindenséghez.
