Kék-fehér csíkos napernyők alatt ülünk és élvezzük a kilátást. Még van egy kis időnk, mielőtt nekiindulunk az óváros felfedezésének, melynek legjobb kiindulópontja a Suquet, vagyis Cannes bölcsője. A dombot több irányból is meg lehet közelíteni, mi a kis sikátorokon keresztül másszuk meg az emelkedőket, de a festői, kanyargós lépcsőkön is idejuthatunk.
A Le Suquet alatt már a Port Le Vieux kikötőt csodálhatjuk, mely a Quai St Pierre legrégebbi része – 1838-ban építették. Itt az öreg vitorlakötélzetektől kezdve a faborítású hajókon keresztül a mega-yachtokig, mindenféle vízzel kapcsolatos járművet és eszközt megcsodálhatunk. De ne időzzünk sokáig, mert elég sokat kell innen sétálni ahhoz, hogy Cannes egyik legkellemesebb sétálóutcáját, a Rue Meynadier-t elérjük.
Itt találjuk a híres Cénéri sajtüzletet, az Ernest húsüzletet, vagy a Jean Luc Pelé édességboltot. De innen tudunk hazavinni a barátoknak és családnak néhány igazi nizzai finomságot is. Levendulaolajos kekszek, macaron és sajtkreációk, provence-i árukat kínáló üzletek – alig tudtunk az utca végére jutni.
Pedig ott várja a csillogásra kiéhezett utazókat a rue d’Antibes, ahol ma már minden nagy nemzetközi márka üzlete képviselteti magát. Lenyűgöző kirakatok és öt nullánál kezdődő árak. Cannes pazar oldalának felfedezése a híres Palais des Festivals et des Congrés palotánál folytatódik, mely a Cannes-i Filmfesztivál otthona. Az 1979-ben a korábbi Casino Municipal helyén újjáépített épületnek összesen 44000 négyzetkilométernyi kiállítóterülete és 15 előadóterme van. Cannes Franciaország második legfontosabb üzleti turisztikai desztinációjának számít. Emellett csak a turizmus mértéke rúg labdába, melyet a fövenyes strand és a filmfesztivál biztosít.
Illetve a Lérins-szigetek bája. Sokan nem is tudnak róla, hogy Cannes öblével szemben micsoda gyönyörű természeti környezet kapott helyet a tengeren. A két szigetből álló Lérins-szigetek egyike a Sainte-Marguerite sziget, melyet több erdei sétány szel át, illetve egy sétálóút szegélyezi. Az egyetlen nagyobb épület a szigeten a Fort Royal királyi erőd épületegyüttese, melynek felfedezése során történelmi utazást tehetünk egészen a római korig. A vár érdekessége, hogy a legendás Vasállarcos börtönéül szolgált több mint tíz éven át.
A másik a varázslatos Saint-Honorat sziget, mely mindig fontos szerzetes központ volt: a sziget déli részén található egy csodás ciszterci apátság, olajfaligetek amíg a szem ellát – érkezésünkkor éppen szüreteltek – a látvány olyan volt akár egy filmjelenet; a Nap fényét por és pára szűrte meg, míg a végeláthatatlan olajfák között kis traktor zötyögött, ülésében szalmakalapos szerzetessel. És egy kis lelki béke is van van itt, ami egészen addig velünk marad míg újra hajóra nem szállunk.
S bár mindenki másért kedveli a Francia Riviérát, egyben megegyeznek: a Cote d’Azur hangulata semmi mással nem összetéveszthető, egyedi és utánozhatatlan. Francia és mégis kozmopolita. Igazán jó keverék!
