Èze a felhők felett – A francia Riviéra szépségei
A régi macskaköveken kopogó cipőm hangját visszhangozzák az ódon falak. Már minden bezárt, elmúlt este tíz óra, csak egy étterem van még nyitva a faluban. Mintha megállt volna az idő.
A régi macskaköveken kopogó cipőm hangját visszhangozzák az ódon falak. Már minden bezárt, elmúlt este tíz óra, csak egy étterem van még nyitva a faluban. Mintha megállt volna az idő.
A floridai székhelyű Space Perspective vállalat 2025-re tervezi első űrkapszulájának, a Spaceship Neptune-nak az indítását. Az innovatív kapszula utasai számára rendkívüli pillanatokat ajándékoz az…
A hegyi falvak középkori hangulata, bájos tengerparti kisvárosok, lenyűgöző partszakaszok, nagyvárosi elegancia, magas felhőkarcolók. Fent és lent: mindez együtt adja a francia Riviéra örök varázsát.
Délelőtt 11 óra, és olyan komor szürkeség néz be az ablakon, hogy inkább meggyújtok egy szép illatgyertyát. A kecsesen táncoló kis láng vidáman tükröződik a monitoromon, de most ez sem zavar. Az utolsó korty kávém már rég kihűlt – hiába tartogattam, nem bírta ki a lapzárta végéig.
Akit vonzanak a francia városok és szigetek van egy jó hírünk. Eltöröltek mindenféle beutazási korlátozást, így szabadon lehet beutazni Franciaországba!
Az elmúlt egy év Provence és a francia Riviéra számára is nehéz időszak volt, de 2021 második felétől a tervek szerint újjászületik ez a legendás szépségű térség. Terveiről, új kiállításairól, túraútvonalairól és fesztiváljairól szól legújabb Világjáró Magazinunk vezércikke, amiből most hoztunk egy kis ízelítőt.
Szelíden hullámzó dombok tetején őrt álló különös házak, fából készült régi haranglábak, vadon élő bölények és vadlovak élőhelye: az Őrség múlt és jelen arca minden évszakban bájos egyveleget alkot.
Talán még sosem voltunk ennyire kiéhezve az utazásra. Alig várjuk, hogy végre zöld utat kapjunk, és újra kinyíljon előttünk a világ. Ki hova indulna? Tengerpartra, vagy hegyvidékre? Városokat nézni, vagy vad vidékeket bejárni? Talán mindegy is, a lényeg, hogy mehessünk végre világot látni.
A városok nyújtotta hangulatért, a tenger sós illatáért, a francia pékségek és piacok utánozhatatlan ízeiért, a művészeti és kulturális kincsekért, a föld alatt megbújó abszint bárok és az utcák mentén sorakozó piciny éttermek miatt térnénk ide vissza azonnal.
Többször jártam már a francia Riviérán. Azt hittem, már ismerem. Ez a gyönyörű vidék mégis tudott meglepetést okozni. Túrámat a Riviéra fővárosával, Nizzával kezdtem, aztán tovább mentem Antibes városába, ahol Picasso is jól érezte magát.