Kezdjük azzal, hogy az útra fordított büdzséből elteszünk egy kicsit a megérkezésünk pillanatára. A budapesti indulástól függően legyünk akár frissek vagy fáradtak a landoláskor, adjuk meg magunknak azt a lehetőséget, hogy a megérkezés is élménnyé válljon. A buszok helyett rendeljünk taxit, akár egy kicsivel drágábbat is, hogy a sofőrünk legalább olyan legyen, mint George Clooney idősebb és franciább változata, akinek kellemes kölnie tessékel be minket a hátsóülésre.
Ne rohanjunk sehova, hagyjunk időt az elsuhanó város befogadására, a sofőr francia szóáradatára, hiszen Nizza sokkal többet érdemel, mint egy egyszerű rohanós városnézés. Ha tehetjük válasszunk apró, családi hotelt, vagy Airbnb szobát, esetleg lakást; a lényeg, hogy olyan szállás legyen, ahova szívesen térünk vissza nap mint nap.
Nagyvárosi elegancia és hagyomány keveréke
Nekünk anno az a szerencse jutott, hogy kis szállodánk ablakából már kora reggel ráláttunk az alattunk pikkpakk megjelent piacra. Helyi termelők kínálták termékeiket – legtöbb esetben törzsvásárlóiknak, vagy egymásnak. Még fürödve a reggeli párában, a Nap sugarai Instagrammos szűrőket megszégyenítő pasztellszínbe burkolta a sátrakat, a zöldségeket, a sűrű, szűretlen olívaolajtól nehéz üvegeket és a hosszú sétálóutcát.
Nem sokkal később már ezen gyalogoltunk végig a Place Massena felé, ahol kinyílik a tér és balra akár a hófödte hegycsúcsokig is ellátni. Egy ilyen reggeli sétát semmiképpen se hagyjunk ki. Érdemes érte előbb felkelni és a kávét már menetközben meginni. Később a központi térről, mely hét „esténként fénnyel beszélgető” szobráról ismert, az óvárosba, vagyis Vieux Nice-be jutottunk.
Az óvárosban ajánlott minden olyan helyen megállni, ami szimpatikus. Befogadni a látványt és elraktározni, akár fényképezőgéppel, akár csak a szívünkkel. A mi első megállónk egy csodás édességbolt volt, mely cukorszirupban eltett aszalt gyümölcseiről híres, és már 1820 óta működik. Az Operával szemben található épület, a La Maison Auer Confiserie mára már turistalátványosság is, ami nem csoda, hiszen kívül és belül is hívogató a látvány. Csiszolt kövekre hasonlító mandulás drazsék, díszített üvegekben lubickoló barackok és clementinek, aszalt, szirupban főzött narancshéjak a kristálycsillár alatt – sajnos nehéz szívvel, de tovább kellett mennünk.
Következő megállónk már Nizza óvárosának hangulatos útvesztője volt. Az egyetlen visszatérési pont, amit meg tudtam jegyezni, az a piac. A Cours Saleya egy életvidám, nyüzsgő piac, ami a zöldségek mellett – friss articsóka, férfikar hosszúságú zöldbab, lédús paradicsom – egy ismert virágpiacnak is helyet ad, illetve hétfőnként a használt kincs kereső területté alakul át. A helyiek egyébként mindennapi ebéd- és kávészünet idejüket is itt töltik. A piac körül megannyi étterem és bár található.
Ahogy egyre beljebb és beljebb sétálunk Nizza óvárosának szűk, labirintus szerű utcácskái közé, egyre inkább rájövünk, hogy néhány újítást leszámítva szinte semmit nem változott a város az 1700-as évek óta. Hangulatában olyan akár az olaszországi Velence a vízzel teli csatornák és hidacskák nélkül. És bár Nizzának nincs ez, van helyette egy impozáns várdombja, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Baie des Anges-ra, az óváros háztetőire és a Préalpes du Sud vidékére. A legendák szerint eredetileg ezen a dombon állt Nizza városa, de mára már csak egy csodás kilátó, ahova érdemes felbaktatni, ha képeslap minőségű fotókat szeretnénk.
Miután megkerüljük és átjárjuk a várost, meg se álljunk a Promenade des Anglais sétányig és a mellette húzódó 7 kilométer hosszú strandig. Ha fürödni éppen nincs kedvünk, egy kicsit azért üljünk le a tengerpart laposra csiszolt köveire és csodáljuk meg a kéklő hullámokat, a látvány örökre bevésődik.
A következő lépés amit tehetünk, hogy visszamegyünk a szállásra, felfrissülünk és átöltözünk, majd fejest ugrunk a nizzai éjszakába. Kár lenne kihagyni. A belvárost és a sétányt ilyenkor megtöltik nem csak a szépek és a gazdagok, hanem a görkorcsolyázók, a pantomimesek, az utcazenészek, a bulizni induló fiatalok és a jómódú nyugdíjasok is. Csapatunk az esti séta során több kis helyre is betért a kellemes hangulat miatt, de megfogadtuk, hogy legközelebb a sokak által ajánlott Le Canon nevű bisztróba térünk majd be, ahol a finom francia bisztró ételek mellett, a 100 %-ban természetes borok csábítják vissza a törzsközönséget. De az Opera közelében található Peixes 3 (ejtsd: pêche) is Nizza legjobbjai közé tartozik. Az éttermet Armand Crespo séf viszi, és nagyon különleges fogásokat tálal tenger gyümölcseiből.
Végső tippünk pedig az, hogy ha tehetitek akkor Nizzából kalandozzatok keresztül a Francia Riviérán. A mi utunk Cannes városában folytatódott, de az már egy másik történet; amit itt olvashattok az oldalon.
Fotók forrása: Shutterstock.com; vjm.hu
