A Dunántúl északnyugati kiszögellésében elterülő város, sok olyan látnivalóval rendelkezik, amelyek közül a legtöbb szinte már jelképnek számít. A turista sem elkerülni, sem pedig elfelejteni nem tudja, pedig Sopron rengeteg más, eldugott szépséget is rejt.
Hazánk legtöbb tájéka turisztikai szempontból általában valamelyik évszakhoz kötődik, legalábbis egy adott időszakban lehet a legtöbb lehetőséget, érdekességet megtalálni, felfedezni az utazóknak. Zala megye a kevés kivétel egyike, egy igazán négy évszakos úti cél.
Ha követed a reneszánszát élő „folkart” stílust, akkor neked is van a ruhatáradban valami „kalocsai”. A pingáló asszonyok szinte bármire rá tudják festeni a jellegzetes virágos-paprikás motívumokat.
A csapatok lázasan készülődnek, Balatonfüred már most vitorlás lázban ég. Idén július 14-én rajtol a 48. Kékszalag mezőnye.
Folyik rólam a víz, de csak azért is teperek. Ha már egyszer elindultam, bizony én fel nem adom. A meleg szél kifújja a mindennapi gondolatokat a fejemből, itt csak az út számít.
Kastélykörutunk során jártunk filmforgatási helyszíneken, csupa üveg télikertekben, ódon, pergő vakolatú falak között vagy éppen melegséget árasztó családi kúriákban.
Legyen a gyerek és a leány egészséges és szép. Ez az egyik legerősebb törekvésünk, amit már ükanyáink is számtalan praktikával próbáltak elérni.
A budapesti Hősök tere mellett ezrek mennek el anélkül, hogy egyszer is rápillantanának. Pedig az Ezeréves Emlékmű egyedülálló Európában.
A Svábhegy legmagasabb pontján jártunk, ahol 1927-ig egy hatalmas, közel fél évezredes bükkfa, a Viharbükk vigyázta a túrázókat és síelőket.
Lehelet finom és hófehér pávák illegetik magukat, kecses halak fickándoznak a csipketengeren, ezer meg ezer egymásba fonódott pókháló ragadja meg a tekintetem.