Szűk utcácskái, hangulatos, zöldellő parkjai, az egymás mellett sorakozó színes villák és bérházak, valamint a Bolondvárként emlegetett Taródi-vár, mind-mind egy olyan Sopront ígérnek, ahonnan nagyon nehéz lesz elszakadni. Persze ebben közrejátszik az időjárás is; nekünk szerencsére csodás idő adatott meg, mikor Sopronba látogattunk. Korán reggel érkeztünk, amikor még alig jártak az utcán, csak az apróbb butikok nyitottak ki, és a hajnali harmat még meglátszott a macskaköveken. Már indulás előtt tervet készítettünk, hogy messziről elkerüljük az útikönyvek által„legsopronibbnak” ítélt helyeket, hiszen a Tűztornyon, a Belváros forgatagán, a Kecske-templomon és a Harrer Csokoládéműhelyen kívül annyi látnivaló van még ebben a városban, mely a Fertő tó medencéje és a Soproni-hegység között bújik meg már az újkőkor óta.
A várost a rómaiak alapították a Kr. utáni első század elején. A mai belváros szinte ugyanott terül el, mint római elődje, Scarbantia. A hatalmas városfalak a római kor szembetűnő emlékei, melyeket első sorban a középkorban építettek újjá. Ezek a több méter magasan álló falak, melyek túlélték a honfoglalás időszakát, már a XIII. század óta alakítják a Belváros szerkezetét. Egy-egy torony tekint az íves, szűk utcácskákra, ódon, barokk díszes erkélyes házak, boltíves kapualjak, nemes vonalú gazdagon faragott vaskopogtatós kapuk és árkádos udvarok őrzik a múltat.
A három méter magas középkori városfalak mellett a Várfalsétány húzódik – 600 méter hosszan – és bemutatja Sopron középkori védelmi rendszerét. De ha hajlandóak vagyunk letérni a járt útról, és magunk mögött hagyni a Megyeházát, a Fő teret vagy a Nagyrondellát, ahol mindig rengetegen vannak, akkor fenséges utcákat, titkos hidakat és egy ősi várat is felfedezhetünk, ami a Csalogány köz 28. szám alatt leledzik és az 1950-es években kezdték építeni. A Taródi-vár a hazai vízionális építészet egyik legjelentősebb alkotása. A Bolondvárként is emlegetett építményt Taródi István Sopron vadregényes részén, a Kolostor-erdő közelében álmodta meg. A 4300 négyzetméter alapterületű várat 1950-ben kezdte el, és haláláig 150-200 vagonnyi követ épített be a várfalakba, tornyokba, félbehagyott bástyákba. A középkori lovagvárak mintájára készült épületet három méter mély vizesárok veszi körbe, mely felett felvonóhídon lehet átjutni. Mellette 16 méter magas és 10 méter átmérőjű, fél méter vastag falazattal épült kaputorony fogad bennünket.
Ha belépünk a várba szinte elképzelhetetlen, hogy Taródi mindezt egyedül vitte véghez, pedig a történetek szerint kezdetben egy katonai oldalkocsis motorkerékpárral hordta fel telkére az építőanyagot. Ötven éven keresztül dolgozott a váron, lakórészeket alakított ki, a várudvaron fürdőházat és kertet, valamint egy 3 méter átmérőjű és 15 méter mély kutat, melynek aljáról 10 méter hosszú titkos alagút indul. A középkori várat jelenleg a várépítő gyermekei és azok leszármazottai kezelik. A belépés minden nap lehetséges reggel kilenctől, este hat óráig. És ha eddig azon gondolkodtunk, hogyan is nézhetett ki Taródi István, akkor a vár belsejében elhelyezett festményen középkori várúrként megtekinthetjük, illetve találkozhatunk első két feleségével is, nem ennyire hízelgő beállításokban.
