A halasi csipke és a Kürt Adatmentés mellett a kalocsai fűszerpaprika-őrlemény és a kalocsai népművészet, ezen belül az írás, a hímzés és a pingálás 2014-ben került be a Hungarikumok Gyűjteményébe.
A kalocsai hímzés művészete a 19. század második felében született, de teljesen máshogy nézett ki, mint jelenleg, azaz a hímzés kizárólag fehér volt és a mintázatot lyukak alkották. A változást és a fejlődést a kalocsai nyomda megjelenésének köszönhetjük; ez a folyamat az 1860-as években indult be.
A kalocsai és Kalocsa környéki asszonyok így kész hímzési mintákhoz juthattak; ez nagy segítség volt, mert kevés asszony értett a mintarajzoláshoz, ám sokan voltak, akik jártasak voltak a hímzésben. A kompozíciók egyszerűek és rendezettek voltak. A motívumokat a természetből kölcsönözték: szőlőfürtök, gyöngyvirág, nefelejcs, ibolya váltották egymást.
A kalocsai hímzés művészete egyre divatosabbá vált. A 19. század végére kreatív újításokon ment keresztül.
A lyukhímzés helyett a kitöltött minták kaptak helyet, de sokan ötvözték is a két kézimunka stílust. Ebben az időben jelent meg a tulipán, a paprika és a búzavirág motívuma is.
A századforduló idejére egyre több asszony vált jártassá a mintaírásban, rajzolásban, így kialakulhattak az egységes kalocsai hímzési minták. A fiatalabbak megtanulták a hagyományos motívumokat, majd melléjük tették saját mintáikat.
A tradicionális fehér hímzést a fekete, a kék-fekete és a kék-piros stílus követte, melyek megjelenhettek önállóan, de kombinálva is. A zöld, a rózsaszín és a sárga színek a 20. kezdetén nyertek teret, de ekkor még csak mérsékelten használták őket a népművészek. A korábban említett lyukhímzés, vagy más néven az ókalocsai (régi, ősi) hímzés azonban fehér maradt – ez még ma is tisztaságot, ártatlanságot szimbolizál. Kedvelt motívuma a szív alakú virág, mely az élet és a szeretet jelképe.
Hogy a hímzett népviselet színe milyen, az minden tekintetben függ a viselője életkorától. A legszínesebb magyar hímzést a menyasszony viseli, mivel az az élénk színvilág életörömöt sugall. Az idősebbek viselete, ezzel ellentétben sötétebb tónusú – kombinációja a kék-lila-zöld, melyet szomorú kalocsaiként is ismerhetünk.
Mivel eddig csak a hímzés tulajdonságairól beszéltem, meg kell jegyezni, hogy a kalocsai hímzés és mintázatai megegyeznek a kalocsai porcelánfestés mintáival is. Az irányzatok kölcsönösen hatottak egymásra.
Ha részletesebben is kíváncsiak vagyunk a kalocsai porcelánfestésre, akkor a Dél-Alföld egyik legérdekesebb múzeumát, a Kalocsai Porcelán Manufaktúrát érdemes felkeresni. Itt figyelemmel kísérhetjük a porcelángyártás minden folyamatát, a porcelánöntéstől az égetőkemencéig. A kalocsai üzemlátogatáson bemutatják a porcelánöntés, porcelán tisztítás, porcelán mázazás folyamatát, az égető kemencéket, és aki kedvet kap hozzá, ki is próbálhatja, hogyan is lesz a folyékony masszából kecses porcelán váza. Sőt ha szerencsénk van még azt is megpillanthatjuk, ahogyan a sokszínű kalocsai népművészeti motívumok életre kelnek a festőasszonyok finom ecsetvonásai nyomán.
A manufaktúrában magyar, angol, német és olasz nyelvű idegenvezetést is kérhetünk.
