A halasi csipkevarrás – bár ismertsége és elismertsége alapján a magyar iparművészet egyik gyöngyszeme és 2013 óta a Hungarikumok Gyűjteményének tagja – Kiskunhalashoz kötődik igazán. Elkészítése roppant aprólékos, és időigényes, mivel százszázalékos kézi munkát igényel. A hófehér, leheletfinom cérnával és a szinte láthatatlan tűvel végezett művészi munka eredménye szinte felbecsülhetetlen. Készítésének titkát csak a beavatottak, a halasi csipkevarrók ismerik, akiket Kiskunhalason rendkívül nagy becsben tartanak.
A csipkevarrás egyedülálló technikája nemzedékről-nemzedékre száll, immáron több mint 110 éve. És bár a technika minden tekintetben ugyan olyan maradt, mint mikor 1902-ben Dékáni Árpád ifjú rajztanár és Markovics Mária, fehérneművarró-nő elindították világhódító útjára, a csipkék mégis minden évben új motívumokkal bővülnek.
A lehelet finom csipkének 1935 óta a három egymáson keresztbe fektetett hal a védjegye.
Jelenleg tizenegyen vannak, akik napi nyolc órában varrják a halasi csipkét, évente körülbelül negyven dekát varrva fel. A hölgyek és művészeti vezetőjük a Halasi Csipke Közalapítvány dolgozójaként munkálkodnak az értékes alkotásokon. Ha többet szeretnénk tudni a halasi csipkéről érdemes felkeresni Kiskunhalason a Csipkeház és Múzeumot, ahol a csipke készítés történetéről és csodálatos motívumairól kapunk információkat.
