A várost az egykor nagy hatalommá vált Svédország királya, a harminc éves háború protestáns hadainak vezére, II. Gusztáv Adolf király alapította 1621-ben. Végül pedig azok a hollandok építették fel házait, akik idemenekültek a vallási zavargások és üldöztetések elől.
Hogy miért lett aztán mégis „Kis London” a beceneve? A 19. században megtelepedtek itt az angol kereskedők és iparosok, életvitelüket pedig átvették az itt élő helyiek. Vörös téglaházaik is úgy néznek ki, mintha az angol kisvárosokból vagy London munkásnegyedeiből vándoroltak volna idáig. Így a név könnyen és gyorsan megragadt.
Ha sétára indulunk eme házak között, a kis utcákon és tereken észrevehetjük, hogy a látnivalók gyalogjárásnyi távolságra vannak egymástól. Sétánk első megállója lehet a város kikötője, mely sokáig volt Svédország kapuja Nyugat felé.
Manapság a régi kikötő és a dokkok már nem régi céljukat szolgálják, lassacskán mind lakónegyedekké alakulnak – a hajók pedig kiszorulnak a tengerre. Csupán az óriási utasszállító kompok és a kisebb sétahajók kötnek ki a Göta Älv-híd és a Göta folyó torkolatához közel eső, zöldre festett, vasszerkezetű Älvsborg híd között.
Göteborg, bár életvitele eléggé nyüzsgő, mégis kisvárosi hangulatú és az élhető városok közé tartozik. Tizenhét múzeumot, huszonöt színházat és harmincnyolc mozit találunk itt. Közülük is a Szépművészeti Múzeum (Konstmuseet) a leghíresebb és ha már itt vagyunk, kihagyhatatlan állomás.
Az épület Rubens, Van Gogh, Rembrandt, a francia impresszionisták és modern művészek alkotásai mellett a világ legnagyobb skandináv művészeti gyűjteményének ad otthont.
