A Normafa a Svábhegy (Szabadság-hegy) legmagasabb pontja, amely a Hármaskút-tetőn át összeköti a Sváb-hegyet a főváros környezetének legmagasabb pontjával, a János-heggyel. Az utóbbi évtizedekben egészen a lábáig húzódott a város, ám a buszvégállomás szimbolikus megálljt parancsol a nyüzsgésnek is, mintha az egykori évszázados bükk szelleme még mindig ott lebegne a lejtő felett. A nyugalom kapuja a Budai-hegyvidék kirándulóhelyeinek kezdő állomása. A környező erdőket séta- és turista utak hálózzák be, melyek a János-hegy csúcsán álló Erzsébet-kilátóhoz, Csillebércre, Makkosmáriára, Budakeszire, Zugligetbe vezetnek.
A János-hegy felé húzódó Normafa-lejtő a síelők és a szánkózók kedvelt terepe. A nyáron hűsölésre alkalmas Normafa Síház télen melegedőhelyként szolgál, az egykori Normafa vendéglő ma már a szállodai szolgáltatásokkal kibővült Normafa Szálló, míg mellette az Olimpia Szálló várja vendégeit. A legújabb létesítmény a János-hegyi kilátóhoz vezető út mentén a Hotel Sport, mely modern rekreációs központ.
Ahogy leszálltunk az említett buszmegállóban – a hegyre a Széll Kálmán térnél induló 21A jelzésű buszokkal lehet felmenni – egyszeriben az erdő közepébe csöppentünk. Ősszel olyan itt a táj, mintha kiszínezték volna. Az ég pasztell kék, a fák megmaradt lombja sárgában, vörösben és barnában játszik. A levegőben nedves föld és avar illat száll. Tavasszal madarak hangja köszönt, amint a fák közé érünk. Élénk gyermekkacaj, meleg fénysugarak a fák ágai közül. Mindegy tehát melyik évszakban érkezünk, elhagyva a város zaját, itt fent kinyílik előttünk a tér. A hegy pereméről letekintve a semmibe veszett a tekintetünk, alattunk ott volt a város a tornyaival, hídjaival, de még sem volt ott igazán.
A Normafa kiszakított bennünket a hétköznapokból.
Bár csábítóak voltak a Normafa Síház – ami ma vendéglőként is üzemel – mögött meghúzódó lángost, rétest, és menzateát kínáló fabódék, úgy gondoltuk, először inkább sétáljunk egyet. Utána is meg tudjuk tölteni a pocakunkat. Így is tettünk, elindultunk végig a hegy pereme mentén húzódó úton, ahol vidám párocskákat, családokat, lábbal hajtós biciklikkel kepesztő gyerekeket hagytunk magunk mögött és persze boldogan szaglászó kutyusokat.
Lábunk alatt már nőtt a friss fű. Az félig zöldellő ágakon bágyadtan szűrődött át a fény, megmelengetve az arcunkat. Fáradhatatlanul mentünk előre, követve a törzsekre festett turista jelzéseket. Elmentünk pár teljesen élettelen, de hatalmas fa mellett, melyek biztosan láttak minden változást, ami az elmúlt századokban itt végbement. Végül egy nagy tisztáson lyukadtunk ki, ahol tábortűzrakó helyek fogadtak. Az egyik mellett egy tizenöt tagú kínai fiatalokból álló csoport ébresztgette vidáman a tüzet. A füst illata belengte a tájat.
A tisztás tele volt élettel, bár a készülő fajátszóteret még nem lehetett birtokba venni, a nyárra már biztosan tele lesz gyerekekkel. Jókedvű emberek és kutyák töltötték be a teret. A Normafát egyébként keresztül-kasul szántják a jelzésekkel ellátott utak. Itt azok is megtalálják a számításaikat, akik kalandosabb kirándulásokra vágynak és azok is, akik csak egy nyugodt sétára.
Nagyobb csoportok akár vezetett sagway és bicikli túrákat is tehetnek a Svábhegy vidékén. A Normafa Síház mellett ugyanis egy sport bázis üzemel, ahonnan magyar és angol nyelvű, 2-6 fős csoportos vezetéseket szerveznek..
Bár mi most a lábunkat használtuk a guruló alkalmatosságok helyett, és a séta után egy-egy tejfölös lángost is bedobtunk, legközelebb lehet, hogy a busz helyett fogaskerekűvel érkezünk, és két keréken távozunk Budapest egyik leghangulatosabb zöld “felüdülő” pontjáról.
