Bialowieza a lengyel-belorusz határ mellett fekszik, ahol már nem csak a táj emlékeztet a hatalmas orosz vidékre, hanem az itt élők hagyományai, viselete és gasztronómiája is. A zivataros történelem során a régió hol lengyel, hol orosz fennhatóság alá tartozott. A két ország határán elnyújtózó rengeteg, a Puszcza Bialowieska az egykor Európa síkságain húzódó, egybefüggő, ősi erdőség utolsó maradványa, mely ritka élővilágnak ad otthont. Ezekben az erdőkben él például a kontinens legnagyobb szárazföldi állata, az európai bölény. 1977-ben bioszféra rezervátumot alakítottak ki, 1979-ben pedig az erdő felkerült az UNESCO Természeti Örökségeinek listájára.
A két ország közti határ az erdőben fut végig. A lengyel oldalon található a mintegy 100 négyzetkilométer területű Bialowieza Nemzeti Park, amelyben a szigorúan védett rész mellett egy angolparkot is találunk. A régi épületekkel, mesterséges tavakkal, fakülönlegességekkel tarkított terület utolsó privát tulajdonosának, az orosz cárnak épült vadászbirtokként. Ma hotel, múzeum, és étterem működik itt.
Amint belépünk a fakapun, megérezzük az ősi vadon szívdobbanását, melyet nem háborgat ember.
A 14. századig a madár se járt erre, mivel az ősi erdőséget mocsarak és folyók tették megközelíthetetlenné. A 15. századtól kezdve azonban a terület a lengyel királyok – köztük II. Ulászló, I. Zsigmond, majd IV. Ulászló – birtokába került, akik szabályozás alá vették, a bölényeket védetté nyilvánították, a parasztokat kitelepítették, és királyi erdészeket költöztettek a helyükre.
Háborítatlan vidék és csen
Az egykori vadászpalota kertjét tágas mező váltja, melyet csak itt-ott szakít meg néhány ezüst törzsű nyírfa. A térdig érő fűben boglárkák, pitypangok és vadon élő orchideafélék nőnek, a háttérben pedig megpillantjuk a hatalmas fenyők, tölgyek, bükkök és nyárfák alkotta Bialowieza-erdőt.
Amint belépünk a régi fakapun, megérezzük az ősi vadon szívdobbanását, amelynek nyugalmát évszázadok óta nem háborgatja az ember. Fejünk felett négy-ötszáz éves ősfák sűrű lombkoronája borul össze, itt-ott hatalmas, gyökerestül kifordult fatörzsek hevernek, melyek ott maradnak, ahol földet értek, hisz’ a legszigorúbb védettséget élvező területen már a természet az úr.
Nem messze innen a királyi tölgyek erdei ösvénye fut, a 22 famatuzsálem mindegyike a lengyel történelem egy-egy híres alakjának a nevét viseli. Az egyik 450 éves öreg tölgyet például Báthory Istvánról nevezték el, aki 1579-ben, majd 1581-ben vadászott az erdőben, s aki, miután felépíttette vadászkastélyát, megalapította a Bialowieza-erdő állatkertjét is.
A régió ízeit a közeli vendéglőben kóstolhatjuk meg, hagyományaival és jellegzetes építészetével a mellette kialakított skanzenben ismerkedhetünk. A hatalmas erdőség féltve óvott bölénypopulációjának egy részét lovak, vaddisznók, őzek és hiúzok társaságában a nemzeti park rezervátuma őrzi, ahol mintegy nyolc-tíz egyedet csodálhatunk meg, a többi 800 bölény az erdőben él háborítatlanul.
