A síneken ekkor még fém- és faburkolatú kocsik jártak, összesen 20 darab. A kocsik belül faburkolattal voltak ellátva, s szintén fából készült a 2 „u” alakban görbülő pad, amely körbefutott a kocsik belsejében. A puhább ülőalkalmatosságra vágyó utasok számára a kocsik sarkában külön párnakészlet volt felhalmozva.
Felszálláskor az utas elvett egy párnát, majd leszálláskor visszatette a helyére. A földalatti viteldíja kezdetben 20 fillér volt, ami a teljes vonal beutazására jogosított. Később bevezették a szakaszrendszert is: az Oktogonnál volt a határ, egy szakaszjegy pedig 12 fillérbe került. Bérleteket csak később, az 1900-as évek elején adtak ki.
Az utolsó, azaz a 20-as pályaszámú kocsi eleve díszesebb kivitelben készült, mint a többi, mert erre hárult az a kellemes feladat, hogy – egy tiszteletkör erejéig – magát a császárt szállítsa a pálya egy szakaszán. Ferenc József május 8-án látogatta meg a földalattit, s az utazás végeztével megengedte, hogy az új közlekedési eszköz az ő nevét vegye fel. Az ezt megörökítő márványtáblát később a Gizella téren állították fel. A császári kocsi egészen 1934-ig részt vett a közlekedésben. Ezt követően a Közlekedési Múzeumhoz került, de nem pihenhetett ott sokáig, mert időnként újra forgalomba kellett állítani. Véglegesen csak 1959-ben hagyta el a pályát, de nem azért, hogy egy múzeum őrizze meg az utókor számára. Az akkori politikai rendszer nem kegyelmezett a hajdan császárt szolgáló villamoskocsinak, így azt könyörtelenül megsemmisítette.
A századfordulóra teljesen megváltozott a budapesti tömegközlekedés arculata. A Földalatti Vasút és a föld felett csilingelő piros „villanyosok” fokozatosan lesöpörték a sínekről a lovak által vontatott kocsikat. Az 1970-es év újabb változást hozott a tömegközlekedés terén. Ekkor kezdték meg ugyanis a kelet-nyugati metróvonal építését, amely megszüntette a földalatti addigi hegemóniáját az alagutakban. A 2-es metró építésekor a földalatti pályáját is módosítani kellett: a mozgólépcsők építése miatt a Deák térnél ki kellett iktatni egy alagútrészt, amelynek helyére új pályaszakaszt építettek. (Ebben a kiváltott alagútrészben működik ma a földalatti történetét bemutató kiállítás.)
Ezzel egy időben megindult a földalatti pályájának teljes felújítása is, melynek során megszüntették az állatkerti megállót, s a vonalat kivezették a Mexikói útig. Ekkor kerültek a régi fa- és fémburkolatú kocsik helyére azok a 3 részes, sárga csuklós járművek, amelyeket ma is használunk. Bár már rég nem fa és fém, de még mindig rendkívül hangulatos közlekedési eszköz. Külföldről hozzánk érkezett ismerőseimnek mindig büszkén ajánlom, hogy próbálják ki, hiszen a szépen kivitelezett korhű megállókon keresztülhaladva visszaroboghatunk az idődben.
