cham

Emlékek aranyládikája

Chamonix. Egy valamirevaló síelő vagy snowboardos számára ez a név egyet jelent a hó és a lesiklás mekkájával.

Ehhez nekünk magyaroknak nyugat felé kell fordulnunk, mivel ez a már legendaszámba menő síközpont Franciaország téli Monte Carlo-jában, a Mont Blanc egyik mesés szépségű völgyében található. Chamonix-ba érve az utazót a francia Alpokra jellemző meleg kisvárosi hangulat fogadja. A házak fából és kőből épültek, a földszint bolthelység, az emelet fogadó vagy lakás. Az utcák turistáktól és helybeliektől népesek, érezhetően körülvesz minket a kisvárosi élet, melynek forgataga a legkevésbé sem zavaró.

Őszi napsütésben
Őszi napsütésben

Idillikus a környezet a kis tereket körülölelő jellegzetes francia házakból, boltokból hívogató meleg fény, a pubokból jó kedély és vidámság szűrődik az utcákra, melyeken sétálva az az érzés birizgálja az ember gyermeki énjét, hogy mindjárt megjelenik szánján a télapó. És valóban! Ha, nem is a télapó, de lovasszán a Dr. Zsivágóból, s hozzá hatalmas testű prémekbe öltözött kocsis kínálja a fuvart, ha valakinek ez is vágya.

Már-már azt hihetnénk díszlet ez, csalóka disneyland-i papírmasé, és kíváncsian kukkantanánk a színfalak mögé.

De Chamonix nem utánzat. Eredeti minden: a sajt, a bor, a jókedv, a hatalmas felvonó-, és hegymasszívumok egyaránt. Hiteles a mosolygó liftes, profi a hegyimentő és mindenkinek jár “bon jour” a bolt tulajdonos asszonyától, miközben saját kezűleg szeletel nekünk házi készítésű camambert. Tesz-vesz városban még az is megtörténik, hogy a szombati piacra érkező rengeteg autó ostroma alatt, az azokat eligazító őszes szakállú rendőr mosolyogva, és szemmel láthatóan bölcs életkedvvel segíti eligazodni a 47. helyismerettel nem rendelkező árust.

Nos, igen. Máshol is csúsztunk már nagyon jót. Máshol is esik nagy hó. Máshol is süt a nap. És az is lehet, hogy nekünk pont jól álltak a csillagok, pont jól hajlott a fű, és pont akkor, pont ott bejött a százéves hullám, amire minden surf-ös vágyik. De nekem mondhat bárki bármit – mert akkor én voltam ott. Ott pedig minden egyben és tökéletes volt. Csak az eltöltött egy hét bizonyult kevésnek, hogy mindent megnézzünk, megéljünk. Chamonix visszavár, mindenkit, aki egyszer megismerkedett vele.

(Összesen ennyien olvastátok: 712 , ma: 1 )
Címkék a cikkből:
, ,
További cikkek - Almásy Gyula

Szűz nővérek szigete – St. Thomas

A végtelen tengerbe szinte beúszik a gyönyörű földdarab. Ahogy közelebb érünk, úgy...
Teljes cikk