Pedig az Afrika nyugati gallérján elterülő ország éppolyan sokszínű, mint maguk a színes pálcikák: a sivatag mellett égbenyúló hegyek, kiterjedt erdőségek teszik változatossá a tájat. És persze a partokat nyaldosó óceán, mely hűsítő áramlatot hoz a forróságba. Egy vérbeli utazó a Gibraltári-szoroson áthajózva érkezik Marokkóba, méghozzá az északi kikötővárosba, Tangierbe. Így egy pillanat alatt az afrikai forgatag része lesz, és saját bőrén tapasztalja az Európa és Afrika közötti hatalmas különbséget. Ha viszont valaki repülővel jön valamelyik nagyvárosba, először a tiszta és rendezett reptér fogadja, és a pár perces sorban állás után kedves, udvarias útlevél ellenőrökkel találkozik.
Tangier száz év körüli szecessziós épületei leginkább a francia, illetve a spanyol tengerparti városok házaira hasonlítanak, de a város szíve azért a girbe-gurba utcákkal szabdalt medina, mely a kikötő fölé magasodik. A helyi lakosok a francia mellett remekül beszélnek angolul, és sokkal heterogénebbek, mint bármely más marokkói városban, kivéve talán Casablancát.
Az éttermeknek is igen változatos a kínálata: a francia és spanyol ételek mellett találunk amerikai hamburgert is, de azért a helyiek körében főleg a couscous, a tajines és a harira népszerű.
A hegyek mellett Észak-Marokkó fő látványossága a két középkori királyi város: a zöld Meknes és a kék Fes. Amíg Meknest Királyi Palotája miatt Marokkó Versailles-ának tekintik, Fest inkább Marokkó Párizsának nevezhetnénk, mivel minden függetlenségi mozgalom erről a településről indult ki. Mind Meknes, mind Fes régi épületeire jellemző a zöld szín. Az utóbbit mégis a kékkel azonosítják, mivel alkonyatkor a völgyben épült város fölött bennragad a köd, és az ezen átszűrődő fények pislákolása kék színűre “festi” a házakat.
Meknes medinája sokkal emberközelibb, Fes medinája jóval híresebb. A középkorban mindkettő többször működött fővárosként. Meknes-t a 17. század óta máig is uralkodó Alavita dinasztia virágoztatta fel, Fes viszont már a 9. század óta létezik. Amiben a két város megegyezik, az az, hogy a Mernida dinasztia mindkettőben lenyűgöző korániskolákat (medreszéket) emeltetett. Fesben található a muszlim világ egyik legbefolyásosabb mecsete, a Kairaouine; imámjainak véleménye mindmáig meghatározó a jelenlegi muszlim gondolkodásban. Nem messze innen található egy rendkívül szépen felújított karavánszeráj is, ahol ma már nem alszanak kereskedők – az épület múzeumként működik.
Kacskaringós utunkat folyatva útba ejtettük a harmadik királyi várost, a fehér Rabatot, Marokkó jelenlegi fővárosát. Az Atlanti-óceán partján fekvő városba még a francia gyarmatosítók tették át a közigazgatási központot, mivel az sokkal védhetőbbnek bizonyult, mint a dombos vidéken épült Fes. Ha Rabatban sétálunk, minduntalan szemünk elé kerül a város legfontosabb látnivalója, a 12. században épült, 44 méter magas, befejezetlen Hasszán-torony, melynek tere kedvelt családi piknikező hely. A torony mellett áll a királyi mauzóleum, ahol apja, V. Mohamed mellett nyugszik a világszerte tisztelt, 1999-ben elhunyt II. Hasszán király.
A híres Casablanca sokatmondó neve ellenére nem szolgál különösebb egzotikummal: egy a megszokott piszkos, forgalmas, hangos arab kikötővárosok közül. Kiábrándításul pedig még annyit, hogy a Casablanca című, Humphrey Bogart főszereplésével bemutatott filmet az elejétől a végéig Hollywoodban forgatták.
A sivatag előszelében
A Magas-Atlasz hegyei közt bolyongunk. Rendkívül érdekes színfoltja ez az országnak: egyes csúcsokat – köztük Észak-Afrika legmagasabbját, a 4165 méter magas Jebel Toubkalt – örök hó fedi. Itt-ott azonban vad hegyi patakok szaladnak a mélybe, amelyek mentén dús vegetációjú, zöld lankák virulnak. Az egyik leglenyűgözőbb dél-marokkói erődfalunak Ait Benhaddou-t tartják, amelyet 1987-ben fel is vettek a Világörökség listájára. A magasba nyúló tornyok és az erődök omladozó falai között még él egy maroknyi berber, de a település ma már inkább filmekhez szolgál díszletül. Itt forgatták a Gladiátor című film egyes jeleneteit.
Mielőtt bevettük volna magunkat a sivatagba, útba ejtettük Agadirt, mely Marokkó leggondozottabb üdülőközpontjának hírében áll. Az óceánparti városban nagyon kevés jellegzetesen marokkói épület van: széles utak, modern, európai stílusú szállodák és lakóházak emelkednek szinte mindenütt. Ez Marokkó egyik legfiatalabb városa, amelynek elődjét 1961-ben teljesen eltörölte a föld színéről egy vulkánkitörés. A tragédiában a lakosság háromnegyed része odaveszett, a túlélők pedig a várost hagyományos afrikai és modern európai stílusok szerint építették újjá, szimbolizálva ezzel az ország híd-szerepét a két földrész kultúrája között.
Szerzők: Vas Dániel, Szabó Viola
Marokkóról még többet az alábbi magazinokban találtok, melyeket a Világjáró webshopban tudtok megrendelni, ahol még több izgalmas desztinációt találtok a Világjáró és First Class Magazinokban.
