Míg 2016 tavaszán a helyszínen, a Hungexpo nagycsarnokában izgultuk végig a Bocuse d’Or szakácsverseny európai döntőjét, idén június 24-én és 25-én itthonról szurkoltunk a magyar csapatnak. De a helyszín nem befolyásolta az érzelmeinket; ugyanúgy drukkoltunk és szorítottunk Széll Tamáséknak, mintha Lyonban lettünk volna a több ezer gasztroturista között, akik két évente a szakácspárbaj idején megrohamozzák a francia várost.
Lélekben ott ültünk a lelátón a magyar szurkolócsapat tagjai között, és síppal, dobbal biztattuk a versenyzőinket. De nem csak a párbaj alatt figyeltünk Tamásékra, hiszen a 2016-os döntő megnyerése után nem sokkal már el is kezdtek készülni a lyoni megmérettetésre. A versenyre Széllék hónapokon át készültek; újra és újra lefőzték az elképzelt ételeket; tökéletesítették őket és mindent megterveztek, hogy percre pontosan beleférjenek a versenyszabályzat által meghatározott 5 óra 35 perces időbe.
A követelmény idén egy vegán és egy húsos fogás volt – Tamás elmondása szerint, kifejezetten későn derült ki, hogy 2017-ben az egyik főfogás alapja nem valamilyen hal lesz, hanem 100%-ban vegán alapanyagok. A másik tálra bresse-i csirke került, amit a világ legdrágább csirkéjeként tartanak számon, illetve különböző rákfélék. Mindezek mellett azonban a nemzeti jellegre is oda kellett figyelni, így Széllék a magyarokra jellemző ízekkel álltak elő; Tokajit, szarvasgombát, valamint friss és savanyított gyökérzöldségeket használtak a tálak elkészítéséhez.
Az eredményhirdetés utáni interjúkban Tamás többször is elmondta, hogy elégedettek mindkét tállal, úgy sikerült elkészíteni őket és annyi idő alatt, ahogy eltervezték. Ezt a 24 tagú pontozózsűri is így látta, ugyanis a magyar csapat megkapta a legjobb hústálért járó különdíjat. A tál fantázianeve Magyar téli erdő volt. Az elegáns csirke mellé folyami rákot és homárt, valamint Tokajit, mangalica szalonnát és kacsamájat szolgáltak fel. A csapat a legjobb promóciós plakátért is különdíjat kapott. Végül pedig megkapták a dicséretes negyedik helyet, megelőzve a hazai pályán küzdő, eddig hét alkalommal győztes franciákat. A harmadik helyet Izland, a másodikat Norvégia, míg az első helyet, a 30 éves Bocuse d’Or történetében először – nem európai ország – vagyis az Amerikai Egyesült Államok nyerte meg.
Széll Tamás neve kétségtelenül az Onyx étteremben nyújtott munkája során vált ismerté, aztán 2013-ban első Bocuse d’Or-i szereplése és a döntőn megszerzett 10. helyezése irányította rá a figyelmet. Csupán négy év kellett neki és csapatának, hogy idén már a 4. helyen végezzenek. És ez még csak a kezdet; most, hogy párjával Szulló Szabinával és pártfogójával Hamvas Zoltánnal nemrég búcsút intettek az Onyx-nak, eljött az önálló munkák ideje. Lesz még miért szorítanunk nekik az elkövetkező időkben.
