A második helyezett Norvégia – 1282, a harmadik pedig Svédország – 1272 lett. A többi 8 ország ebben a sorrendben jutott tovább a lyoni világdöntőre: Franciaország – 1265 pont (plusz a hús különdíj, Izland – 1226 pont (és a halas különdíj), Finnország – 1197, Hollandia – 1171, Svájc – 1158, Belgium – 1126, Dánia – 1110 és Észtország – 1049 ponttal.
A verseny második napján olyan tömeg állt Széll Tamásék konyhája előtt, hogy szinte megközelíteni sem lehetett őket. Végül ugyan ez lett a felállás az eredmények kihirdetése idején is, csak itt már más érzelmeken – a boldogságon, a megnyugváson, a nem várt hatalmas siker feldolgozásán volt a hangsúly. Azért tömörültek a zsűritagok, újságírók és fotósok, hogy mindenki együtt ünnepelhessen Európa legjobb csapatával.
Négy és fél hónap kemény, megfeszített munka áll a Tamásék mögött, hogy a versenyre minden tökéletesen megfeleljen. Az arany szoborból ítélve elérték, amiért ennyit küzdöttek. Miután a hal és a hústál is a zsűri elé került, Tamás elmondta, hogy elégedett a csapat munkájával, bár a burgonyapürével meggyűlt a bajuk, minden a tervek szerint ment. Ekkor még senki nem számított arra, hogy az ő nevüket rejti majd a legjobban várt boríték.
Elsődlegesen a skandináv csapatokat kísérjük mindig figyelemmel, de azt legmerészebb álmunkban sem reméltük, hogy nemcsak bekerülünk közéjük, hanem meg is előzzük őket.
Aranykonfetti zápor alatt állt fel a négytagú csapat – Széll Tamás, Szabó Kevin (cummis), Vomberg Frigyes (coach) és Szulló Szabina – a dobogó első fokára. Tamás a díjátadó után szinte meg sem tudott szólalni a felgyülemlett érzelmektől és persze a lecsapódó fáradtságtól. Rekedt hangon, levegőért kapkodva köszönte meg mindenkinek a segítséget, a lelkes, magyar szurkolóknak a támogatást. Mondanom sem kell, hogy a Hungexpon felállított Bocuse d’Or lelátó egynegyede magyarokkal volt tele, pedig mind a húsz résztvevő ország szurkolói eljöttek.
Amikor Jerome Bocuse kimondta, hogy Magyarországé az arany, fáziskéséssel jöttem rá, hogy kiabálni és ugrálni kéne örömömben. Néztem a tömeget és rájöttem, hogy magyarok ugrálnak a magasba, a mi zászlónk lebeg a lelátó fölött. Ekkor már tudtam, hogy nem álmodom, és Széll Tamás Európa egyik legjobb szakácsa.
Képek forrása: Magyar Bocuse D’Or Akadémia Egyesület
