Sorsunk fintora, hogy nem oda születtünk, ahová minduntalan vágyakozunk. S bár mindent feladva könnyen megtehetnénk, hogy egy karibi, vagy egy délkelet-ázsiai szigetre költözzünk, s ott, szerényen, de paradicsomi környezetben éldegéljünk, azért a legtöbben a kontinentális éghajlaton való pénzcsinálást választjuk. Így aztán nem marad más választásunk, mint időnként kirándulást tenni Földünk paradicsomi vidékein.
Karib-szigetek
Nem vagyok biztos benne, hogy nem álmodom, amikor reggel, a fedélzetre lépve megpillantom a Jamaica partjainál az öböl vizét. Ilyen szín ugyanis a mi szivárványunkban talán nem is létezik. Az óriási tengerjáró hajó már hajnalban kikötött, lusta utasai ráérősen reggeliznek a fedélzeti bárban. Napszemüveg nélkül aligha tudnám nyitva tartani a szemem a szikrázó napsütésben, s ez itt töltött napjaim alatt sem igen változik. Jótékony árnyékolásra van szüksége az európai szemnek, hogy bele tudjon nézni a vadregényes karibi sziget szépségeibe.
Seychelles és Mauritius
A katamarán motorja éppen bemondta az unalmast. Tanácstalanul ringatózunk a dupla hajótest közé feszített hálóban. Szélcsendes idő lévén alig haladunk. A kapitány, miközben a mentőegységet várja, pezsgőt bont. Nincs miért aggódnunk: a szomszéd sziget, La Digue, ahová tartunk, jó ideje nem úszik már sehová. S megvárnak az őshonos teknősök, a tarka törölközőket kínáló helyiek, s pláne a hatalmas, rózsaszín gránitsziklák a tenger nyaldosta homokfövenyen.
Capri és Santorini
Nem tudom, hogy a kissé túlzásba vitt Limoncello-kóstoló, vagy a parfüm manufaktúra illat-ízelítője tett-e rám szédítő hatást, de a lényeg, hogy két sziklát látok. Ha nem tudnám, hogy valóban kettő van belőle, és Capri legszebb kilátásának ékkövei, a Faraglioni-sziklák, akkor bizonyára bajban lennék. No, nem mintha mámorosan unalmas lenne Olaszország luxus-szigetének bebarangolása, azért a józanság nem árt. Legalább is napközben…
Főként, mert július vége lévén nagyon meleg van, és ezen a szigeten kivételesen vétek lenne a strandot választani. Mert míg ez előbbi elég unalmas, a sziget maga páratlanul gyönyörű. És drága! Nem csoda, ha a legtöbb látogató mezei turistaként érkezik egynapos nézelődésre. A hegyes-völgyes földdarab városkái, Capri és Anacapri a tenger fölötti hegyoldalakra épültek. Ezért aztán – no meg mert igyekeztek meghagyni a sziget ódon hangulatát – régi, de pazarul elegáns, az utcafronti sétányra nyíló, de a tenger felé kacsingató hotelek sora épült itt több évtizeddel ezelőtt. A bugenvilia és a rododendron bokrok roskadoznak a pompás, illatozó virágfejektől, az apró teraszok, az árnyas lugasok újra és újra elcsábítanak egy hamisítatlan olasz capuccinóra. Ha végre továbblódulok, divatüzletek és parfümboltok sora ejt rabul. Még jó, hogy viszonylag kevés a látnivaló, így kedvemre andaloghatok hol erre, hol arra, amerre a lábam, s a hangulatom éppen visz.
Maldív-szigetek
Mintha távirányítású, vagy apró sportrepülőgépek volnának, olyan könnyedén repkednek a színes kis gépek a felhőfosztott égen. A fodrozódó hullámok végre felém tartanak. A kék-sárga kétmotoros gép pilótája leveszi a napszemüvegét, s rám mosolyog. Néhány perc, s mint álmaim lovagja repít a kimondhatatlan nevű atollra. Malétól, a fővárostól bő félórányi élmény-repülés a hidroplánnal a Maldív-szigeteki utazás egyik legnagyobb kalandja. Gyors siklás a vízen, majd hirtelen emelkedés, és máris alattunk a főváros sziget sok színes épülete, utcácskái, terei. Aztán a nagy kékség, melyet kisebb-nagyobb atollok tagolnak.
Thai szigetek
Szépen terített asztal, kifogástalan kiszolgálás, fenséges ízek. Teljesen elteltem az ízletes főétellel, de muszáj desszertet választanom. Ha másért nem, hát azért, hogy tovább élvezhessem, amint meztelen lábfejemet nyaldossa a langyos éjszakai tenger. Még jó, hogy a szandálomra nincs gondom. Azt ugyanis a tengerparti fövenyre érve rutinosan az egyik szálloda előtti hatalmas pálmafa tövében hagytam. Egész éjjel feleslegesen lóbálnám a kezemben…
