Az ötödik nap délelőttjét a hajó fedélzetén töltjük, Mallorcára csak kora délután érkezünk meg. A lustálkodás mennyei, sokan mégis a közös aerobikot választják, vagy a futópályán róják a köröket. Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, de megnyugtatom magam: a délutánt úgyis végig gyalogolom Palmában, ami felér egy egyórás ugrabugrával. És valóban: a hangulatos középkori várost keresztül-kasul bejárom, s a lábamat sem érzem, amikor visszaérek a kikötőbe. Végigtekintek a vízen ringó jachtok sűrű erdején. Úgy látszik, a gazdagok mind Mallorcán nyaralnak, vagy legalábbis készenlétben tartanak egy luxusvitorlást a kikötőben.
Barcelonában már kora reggel kikötünk. Tudván, hogy nem sokáig időzünk itt, első utam a platánfák szegélyezte sétálóutcára, a Ramblákra vezet, a Les Canaletes kúthoz. Úgy tartják, hogy aki ebből iszik, biztosan visszatér még ide. Barcelona Gaudí városa, az általa megálmodott épületek a legkedveltebb látnivalók. A Sagrada Famiglia, a Casa Mile, a Palau és a Parc Güell rendhagyó formáikkal és színeikkel üdítően vidám-tarka foltjai a városnak. Este egy színes szalamandra bámul rám az éjjeliszekrényről. No nem élő, csak a Parc Güell híres szalamandraszobrának kicsinyített mása, amely egy ajándékboltban kéredzkedett le a polcról.
7. nap – A levendula illata
Utunk utolsó állomásán Marseille kikötőjében ébredünk. A városnézést délutánra hagyjuk, és előbb a közeli üdülőfaluba, Cassisba látogatunk. Itt nincsenek „fontos látnivalók”, így ráérősen sétálgatok a kikötőben, és magamba szívom a girbegurba utcák hangulatát. Egy-egy ajándékbolt előtt elhaladva finom levendulaillat csapja meg az orromat, szinte lehetetlen ellenállni a csábításnak. A polcokon se vége, se hossza az illatos szappanoknak, olajoknak, parfümöknek és krémeknek, természetesen mind-mind levendulából készültek.
Mindenki barátságos errefelé, kivéve a mistralt, amelynek metszõfoga ellen bizony jó a meleg pulóverbe burkolózni. Észak lehelete ragaszkodó útitárs: Marseille-ben is ott vár már minket, jóllehet a magas házak itt némiképp védelmet nyújtanak elõle. Hosszú kilométereken keresztül vezet a „kísértések ösvénye”, Marseille sétálóutcája, ahol az összes divatmárka boltja megtalálható. Itt még a csöppségeket is olyan divatos ruhába öltöztetik, mintha kifutóra készülõ gyerekmodellek lennének. Nem kétlem, hogy a boltok el tudják adni csábító áruikat.
Hazatérés
Másnap reggel Genovában ébredünk, és bizony át kell adnunk a kabinjainkat az újonnan érkezőknek. Az idő, amit a hajón töltöttünk, sokkal hosszabbnak tűnik egy hétnél, hisz’ annyi minden történt. Nincs is túl nagy rend a fejemben: a helyek, ahol jártunk úgy maradtak meg emlékezetemben, mint amikor a diák átfutja a tananyagot, de egyik fejezetet sem olvassa el alaposan. A képek kissé összemosódnak.
De most már egyáltalán nem bánom. Mert bár szívem szerint mindenhová visszatérnék majd egyszer, a Földközi-tengerről valami egészen egyedi képet őrzök magamban. Ha ecsettel kellene lefestenem, Provence lila pamacs lenne a vásznon, mint a levendulamezők, Mallorca és Barcelona sárga, mint a nap, Tunézia azúrkék, mint Sidi-Bou-Said boltíves kapui, Szicília barna, mint Palermo katedrálisa, Capri pedig élénkzöld, mint a fűvel takart domboldalak. És ez a sok pamacs így együtt gyönyörű harmóniává olvad össze, mely szebb külön-külön mindegyiknél.
