A Városliget hajdan mocsaras, erdős, bozótos térség volt, valamint fontos történelmi események színtere. 1755-ben csapolták le és fákkal ültették be. Ezt a mocsárból, rétből, kisebb erdőségből és futóhomokból álló, elvadult területet valamikor legelőnek használták. Ez volt a Városliget őse. Kiépülésével, parkosításával azonban elvesztette erdő jellegét és parkká, ligetté szelídült. A 18. század közepétől a főváros polgársága és közgyűlése tervbe vette a terület gondozását és kiépítését. 1894-ben már egy emlékmű felállításának terve körvonalazódott a Sugár út városligeti végének méltó lezárásaként. A mű többszöri tervmódosítás után csak 34 év múlva készült el.
A központi oszlop a talapzaton álló 4,80 méter magas Gábriel arkangyal szobrával együtt 36 m magas lett. A kitárt szárnyú angyal jobb kezében a koronát, a balban pedig a kettős keresztet emeli a magasba, összekapcsolva az államiság és az államvallássá tett kereszténység jelképét. A szobor még elhelyezés előtt elnyerte a Grand Prix- díjat az 1900-as párizsi világkiállításon.
A negyedkör alakú oszlopcsarnokok magassága 13 méter, ívnyílása 85 méter, a távolságuk 20 méter. Az oszlopcsarnokba kerülő királyok szobrainak kiválasztása politikai vitákat is kavart: a mohácsi vész előtti legjelentősebb királyok kiválasztásában hamar megegyeztek, a Habsburg uralkodók száma, névsora azonban többször változott Árpád fejedelem szobrát 1912-ben állították fel. Az első világháború eseményei csak 1928-29-ben tették lehetővé, hogy a többi vezér szobra is a helyére kerüljön. A déli szárnyon az utolsó öt fülkében álltak a Habsburg uralkodók szobrai, helyükre később a magyar függetlenségért és szabadságért küzdő jelentős személyek szobrai kerültek. (Bocskay, Bethlen, Thököly, Rákóczi és Kossuth).
A Hősök tere és a Liget ekkor még fákkal, virágágyakkal, szökőkutakkal leginkább a párizsi Bois de Boulogne egyes részeire hasonlított, az Andrássy út ebbe a zöld parkba torkollott. 1937-ben viszont az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával kiirtották a fákat, a virágágyakat megszüntették a szökőkutakkal együtt és a teret kőlapokkal burkolták. A mai tér 1932-ig hivatalosan is a Városliget része volt. Ekkor közigazgatásilag külön egység lett, valójában azonban soha nem különült el a Ligettől, ma annak mintegy a kapuja. A Millenniumi emlékmű méltó és nagyvonalú lezárása az Andrássy útnak, egyben összeköti az utat a tér mögött elterülő Városligettel.
