Már az előző Sportage-et bemutató cikkünkben is megjegyeztük, hogy egy jó minőségű sportos, kényelmes SUV-ról van szó. Ám a mostani Sporatge még sokkal komolyabb, szintet lépett. Ez már nemcsak egy sportos „terepjáró”, ez egy, a prémium kategóriát súroló Crossover. Nézzük először a külsejét, ami magáért beszél. A kocsi semmivel nem összekeverhető, egyből felismerhető, teljesen egyedi, futurisztikus és szerintem nagyon szép is. Tetszik, hogy a Kia különböző modelljei igazán egyedi karakterek, még véletlenül sem lehet őket összekeverni. Mert ott van például a Mercedes, amelynél mostanában csak az autó hossza alapján tudjuk beazonosítani, hogy épp C, E vagy S osztályt látunk. Na, itt ilyen gond nincs!
A Sportage elölről a legvagányabb, egy bumerángszerű led határozza meg az orr részt, a középen egy harcsabajusz-szerű orrot látunk. Trendi, egyedi és összetéveszthetetlen. Oldalról is szép, de itt nem annyira extra, a hátulja viszont szintén egyedi, elegáns is sportos is, gömbölyödik a feneke és szépek a lámpái. És nincs hátsó ablaktörlő. Vagy mégis van? Igen a felső tetőszpoiler alatt elrejtve. Ötletes és praktikus megoldás!
Kívülről tehát megvett a Sportage. És ez az érzés belül is folytatódik.
A Sportage belseje ugyanolyan bátor, bevállalós, talán még egy fokkal futurisztikusabb, mint a külseje. A műszerfal, középkonzol két, hatalmas LCD íves keretbe foglalva, meghajlítva, amitől egyedi és ízléses lesz. Na és persze ultramodern. Mindent innen lehet vezérelni, kár, hogy a kijelző neonlila színét nem lehet átváltani. Ez talán a legnagyobb hiba, amit találtam az autóban. A designerek itt is szabad kezet kaptak, imádtam a légbeömlők az autó lámpáira hajazó formavilágát. Látszik, hogy itt minden aprólékosan megtervezett, a könyöklőktől kezdve a sebességkapcsoló panelen át egészen a pohártartókig. Nagyok, kényelmesek és automatikusan állíthatók az ülések, és hátul is nagy a beltér.
Az anyaghasználat is minőségi, és a technika tényleg 21.századi. Jó a menürendszer, komoly a 360 fokos kamerarendszer, az autót láthatjuk térben, felülről. És különleges megoldás az, hogy indexeléskor megjelenik a visszapillantó tükör képe, amelynek köszönhetően láthatjuk a mellettünk-mögöttünk jövőket, vagy kanyaroknál a járdaszegélyt, vagy parkolásnál bármilyen amúgy láthatatlan tárgyat. A telefonunkat vezeték nélkül tölthetjük, de a CarPlay és az Android Auto használatához USB-vel kell csatlakoztatnunk.
A digitális klímapanel önálló sort kapott, a két oldalsó tekerő funkciója is vált a hőmérséklet és a hangerő állítása között, ezt azért meg kell szokni!
Az autó alapmotorja egy 1.6 T-GDI benzines motor, e mellett van egy 13,8 kWh-s akkumulátor és egy 90 lóerős villanymotor. Így a rendszer összteljesítménye 265 lóerő, nyomatéka 350 Nm. Ez nagyon soknak tűnhet, ám elég nehéz az autó, az összsúlya közel két tonna. Emiatt jól megy ugyan, de nem rakéta.
De nézzük mire is jó a tölthető hybrid modell. Estétől reggelig könnyedén feltöltöttem az akkumulátort és autópálya-városi vezetéssel kb. 45-50 km-t tudtam vele autózni. Amúgy egy kis kapcsoló elforgatásával 3 üzemmódból választhatunk, az első a tisztán elektromos hajtás, aztán a hybrid és az automatikus, amikor az autó választ. Amíg el nem fogy az elektromosság érdemes így használni, persze ebben a fokozatban is kaphatunk támogatást a benzinmotortól, ha lepadlózzuk a gázpedált. Így a tesztidőszak alatt 5 és 6 literes fogyasztást tudtunk mérni, ami egy ekkora autónál szép adat.
Amúgy az autót könnyű vezetni, az ECS (Electronic Control Suspension) rendszer (ami dinamikusan állítja a csillapítás erősségét), és az E-handling rendszer(ami a kanyarban úgy segít, hogy a villanymotor egy enyhe fékként funkcionál, amivel a jobb tapadásért az első kerekekre teszi át a terhelést, kigyorsításkor pedig megfordul az irány, és a hátsókra terhel) úgy végzi a dolgát, hogy abból igazából nem érzünk semmit. Azaz de, hibátlanul megy a kocsi.
A Sportage minden korszerű vezetési és biztonsági rendszerrel rendelkezik, ezek felsorolásától most eltekintek, nekem a kamerarendszer és a már említett megoldások tetszettek legjobban. Ami még fontos szempont egy világjáró vásárlónak, az a méret. Nos az autó nem kicsi, és a csomagtere is bőven elegendő. A normál Sportage-é 590 literes, a PHEV tesztautónké 540 liter volt, ami bőven elég.
Visszatérő olvasóink tudják, hogy nem vagyok egy SUV rajongó, éppen ezért meglepő, hogy mennyire lelkes lettem ettől az autótól. Mindennek több oka van: a ritka szép külső mellett egy harmonikusan szép és modern belső, a sok okos, praktikus megoldás és persze, hogy kényelmesen járhatjuk vele a világot. Szóval minden utazónak bátran ajánlom!
