Ragyogó reggelre ébredünk. A 250 éves fogadó csak pár percre fekszik Gerlitzen és Bad Kleinkirchheim sípályáitól, az utak teljesen tiszták a tavaszi havazás ellenére is, így villámgyorsan a kabinos felvonó aljában termünk, de a csúszós parkolóban azért jól jön a négykerék meghajtás, meg persze az elöl hátul felszerelt, parkolást segítő rendszer és a tolatókamera.
Remek hosszú hétvégét töltünk a szikrázó, havas hegyoldalakon és persze a magyar szálló vendégszeretetét élvezve. Utolsó nap délelőtt még csúszunk párat, majd ebéd után ismét telepakoljuk a Mazda6-ot és irány hazafelé! Szép időben autózunk, a visszafelé út ráadásul amúgy is rövidebbnek tűnik, így hamar elérjük a már ismert benzinkutat a szlovén határnál. Noha egyáltalán nem vagyok fáradt, mégis átadom a volánt a feleségemnek, aki már nagyon szeretné kipróbálni a járgányt. Ő a lendületesebb vezetés híve, így van lehetőségünk a gyorsulást, és a váltogatást is alaposan kipróbálni. A kocsi jól simul a kanyarba nagyobb tempónál is, ráadásul meglepően csendes, az utastérben szinte semmit sem hallani a menetzajból.
Lassan besötétedik, így az okos fényszórókat is tesztelhetjük. remek találmány ez: ha szembe jövő, vagy minket megelőző járművet érzékel egyszerűen lejjebb veszi a fényt, így senkit sem vakítunk el az úton. Sajnos még viszonylag kevés autó van ilyennel felszerelve, az M7-esen velünk szemben haladók közül úgy tűnik szinte egy sem. Nem baj, mi legalább automatikusan figyelünk a többiekre.
Az élményektől feldobva érünk haza, s kifejezetten élvezem, ahogy a parkolást segítő rendszer szinte beviszi az autót a szűkös garázsba. A 4805 mm hosszú és 1840 mm széles masina épphogy befér, mégsem kell sokat játszani a kormánnyal.
Másnap reggel viszem vissza a 6-ost a Mazda szalonba és érdeklődve szemlélem a kisebb verziókat. Meg kell állapítanom, hogy a nagyobbik testvérhez hasonlóan a 2-es és a 3-as, valamint a CX 3 és 5 is meglehetősen karakteres dizájnt kaptak, mindegyiknek megvan az egyedi, “harapós” kinézete, az új külső igazán előnyükre vált.
