Amikor megláttam a Fury Orange fantázianevű szerintem extrán sárga autót, tudtam, hogy ez a szín a tökéletes választás. Pedig szép a kocsi fehér, a bordó vagy a kék színben is. De ez a sárga…ez ütős. Máskor, ha beülök egy autóba, először szépen körbenézek, megnézem a műszerfalat, az üléseket, a kormányt és miután felfedeztem belül, beindítom. A Mustangba beülve egyből az indító gombot kerestem. Kit érdekel a belseje, a hangját akarom hallani. És nem csalódtam, az ötliteres V8-as hangja már fél orgazmus. És itt még nem sejtettem, hogy a motor akusztikáján még állítani is lehet, és a sport verzió még ennél is jobban szól, bocsánat puffog. Hihetetlen. És még csak áll az autó.
Apropó, induljunk el. Semmit nem állítok, se tükröt, se kormánymagasságot, csak gyerünk már!
És most jött az első és egyetlen kellemetlen meglepetés: a tesztautó automata…De később rájöttem, hogy a Fordnak sikerült egy olyan automatát és olyan elektronikát elkészítenie, amivel a vezetési élmény nagyon közel van a hagyományos verzióhoz.
És hogy milyen a kocsit vezetni? Próbálom leírni a leírhatatlant. Ha azt írom, hogy fantasztikus a hangja, vagy hogy elképesztő ahogy a 450 lóerő bármikor szinte berobbantja a kocsit, ha azt írom, hogy „befekszik a kanyarba, mint cica az ágyba”, akkor sem tudom leírni azt az érzést, hogy milyen is vezetni egy szívómotoros ötliterest. Ráadásul a hagyományos erő mellé a Ford mérnökei most számtalan korszerű technikai vívmányt is beraktak, így például az előbb említett 10 fokozatú automata váltót, vagy a távolságtartó tempomatot vagy a sávtartó automatikát, amit gyorsan ki is kapcsoltam.
De igazból kit érdekelnek az ilyen elektronikai csodák, amikor alattunk 32 szelep és 450 paci várja, hogy megzabolázzuk. Persze a vezetés élménye mellett egy másik nem mindennapi élményben is része lesz egy ilyen gép tulajának. Azt már más szép vagy elegáns tesztautóknál megszoktam, hogy megnézik az autót, megfordulnak utána… De amit ez a kocsi, ebben a színben kihoz az emberekből, az elképesztő. Tapsoltak, ugráltak, füttyögtek amikor valahol megjelentem vele. „Nyomjad neki!, Csapasd!, Adjál neki” és hasonló vezérszavakkal araszoltam vele a dugóban…
Szóval egy sárga, bocsánat Fury Orange Mustangban nem unalmas az élet. Sőt még otthon is tartogatott egy kis meglepetést. A garázsban büszkén néztem vissza a sárga ördögre, amikor a padlón egy fehér Mustang logot láttam, melyet a kocsi tükréből vetít a padlóra. Parasztvakítás bizony, de bejön!
A kocsi belseje talán nem annyira izgalmas, mint a külseje, de a teljesen digitális műszerfal tetszett nagyon. Ez teljesen testre szabható, saját színekkel és beállításokkal. Mondjuk, azt nem tudom, ki fogja a hengerfej hőmérsékletének változását is nézegetni, de ezt is megtehetjük.
De persze muszáj volt „rendes” körülmények között is kipróbálni a vadlovat, ehhez az Eger- Lillafüred útvonalat választottam. A bükki szerpentinen sport módban mentem, ilyenkor az automata váltó nem nagyon vált 3-as fölé, ami azért jó, mert szerintem egy manuálissal kettesnél feljebb sem nagyon kapcsoltam volna. Na ez egy emlékezetes túra marad nekem is, páromnak is(aki bátran végig ülte zokszó és hányás nélkül) és a néhány rövid távon faképnél hagyott vasárnapi astrás és suzukis kirándulónak is. Az autó gyönyörűen, dobhártyagyilkosan szólt, és tényleg ette a kanyarokat. A kormány a legkisebb mozdulatra megzabolázza a kocsit, fantasztikusan feszes a futómű, és azok a fékek….
Szóval szeretem én ezt az SUV-s világot, meg praktikus egy családi egyterű, de ha valaki szeret VEZETNI, akkor ilyen autót vegyen, vagy ha nem teheti, akkor legalább egyszer próbálja ki!
