A tesztútvonal Budapesttől Szekszárdig vezetett, ahol egy rövid hétvégére kiszakadtunk a főváros ritmusából. Itt, a dombos tolnai tájban, a borospincék és szűk utcák között igazán jól megmutatkozott, mire is képes a Qashqai e-POWER.
Ez a hajtáslánc elsőre nehezen érthető. A benzinmotor sosem hajtja meg közvetlenül a kerekeket, csak energiát termel – ezt aztán az elektromotor adja le. A vezetési élmény így meglepően lineáris és csendes, és ami a legjobb: mindig ott van az a fajta azonnali reakció, amit az elektromos autóknál szeretünk. Ha gázt adsz, nincs gondolkodás – csak mozdul a kaszni, mintha egy jól megélezett japán kard vágná át a levegőt. Nem sportautó, de a maga kategóriájában élénk, harmonikus.
A külsejét nézve a Nissan dizájnerei láthatóan nem akarták túlgondolni a dolgokat. A szamurájpáncélra emlékeztető hűtőrács, a markáns, de nem hivalkodó vonalak, a nagy kerekek – mind arról szólnak, hogy ez az autó egyszerre akar modern és időtálló lenni. A belső tér pedig már-már prémium hatást kelt: Alcantara betétek, digitális műszerfal, panoráma üvegtető, és az az infotainment rendszer, ami végre gyors, logikus és Google-alapú. Ez a fajta technológiai és ergonómiai tudatosság nagyon is japános – semmi sincs véletlenül.
Ahogy haladtunk lefelé az M6-oson, majd átkanyarodtunk kisebb, dimbes-dombos utakra, egyre jobban értékeltem az e-POWER rendszer csendességét és kiszámíthatóságát. 6.7 liter körüli átlagfogyasztást mértünk. A nagy méretű kerekek ugyan néha feszesebb rugózást eredményeztek a rosszabb útszakaszokon, de a Qashqai sosem vált kellemetlenné. Nem akar mindenáron elvarázsolni – inkább stabilan hozza, amit ígér.
Szekszárdon a város szűk utcái új oldalát mutatták meg az autónak. A 360 fokos kamerarendszer és a pontos kormányzás miatt könnyedén lehetett manőverezni, és a parkolás is gyerekjáték volt. A csomagtérben kényelmesen elfért két bőrönd és néhány jóféle vörösbor a hétvégi borvidéki séták után.
Az autóban ülve néha azon kaptam magam, hogy egyszerűen elcsendesedek. Talán ez is része a japán mentalitásnak: az a fajta figyelem, ami nem akar uralkodni az érzékeiden, hanem inkább teret ad a gondolatoknak, az útnak, a természetnek. Ez az autó nem harsány, nem akar feltétlenül különleges lenni – de azzá válik azzal, hogy tudatosan épít a részletekre.
A vezetés a Qashqai e-POWER-rel nem forradalom, inkább egyfajta csendes evolúció. Ha ezt a koncepciót egy japán kifejezéssel kellene leírnom, talán a kaizen lenne a legpontosabb – a folyamatos, aprólékos fejlődés, a minden részletre kiterjedő figyelem. És ebben a Nissan valóban mestermunkát végzett.
Van valami nyugtató és megbízható ebben a technológiában. Valami, amit ritkán kapunk meg ennyire letisztultan a modern autóipar világában: a japán precizitás, harmónia és technológiai fegyelem nem csupán elmélet marad, hanem valódi élmény – csendben, erősen és megbízhatóan. Ha úgy tekintesz erre az útra, mint egy modern japán rituáléra – ahol minden mozdulatban ott van az odafigyelés –, a Qashqai e-POWER nem kevesebbet ad: a vezetés művészetét.
Ez a tesztút nem csupán egy új modell kipróbálása volt. Egy rövid japán filozófia-lecke, egy kényelmes hétvége és egy meglepően összeszedett crossover – mindez egyben.
