mazda

Kisördög a hóban – Mazda 3 Sport G165

Eredetileg kora tavaszi kirándulást terveztem a megújult Mazda 3-assal, de az időjárás közbeszólt, téli autókázás lett a túrából. Végül ez még érdekesebbnek is bizonyult, komoly meglepetéssel...

A korábbi változat is jól nézett ki, az új Mazda 3 pedig egy kifejezetten szemrevaló járgány. Ezt már az első pillanatban meg tudtam állapítani. Ráadásul a sötét piros, bordós fényezés jó értelemben vett “ördögi külsőt” ad az autónak. Ezek után kifejezett kíváncsisággal vettem szemügyre a részleteket a Mazda 3 Sport G165 modellt körbejárva. Jót tett az első és a hátsó lökhárítónak a “ráncfelvarrás” ezeken kívül inkább a beltartalom változott.

Az viszont meglehetősen sokat. Ilyen kényelmes és minden részletében állítható ülést még nem sok autóban tapasztaltam, ki se akartam belőle szállni. A másik kedvencem az új kormány, melyet finom tapintású bőrrel vontak be. Nem csúszik, nem is tapad, jól irányítható vele a járgány. Ráadásul fűtés is jár hozzá, ebben a zimankóban ez különösen jól jött.

Csakúgy, mint a rengeteg biztonsági funkció, mint például a kameraalapú vészfékező rendszer, vagy a tükörbe épített holttér figyelő, melynek figyelmeztetése most már a színes HUD-n is megjelenik. Párás, hideg időben, amikor a párhuzamosan haladó járművek csak úgy fröcskölik a latyakot a tükörre, ablakra egyaránt ezek a funkciók sokkal biztonságosabbá teszik a vezetést.

A két literes, 165 lóerős motor első hallásra talán egy kicsit soknak tűnik egy ekkora autóba, de én kifejezetten szerettem a hangját és az erejét, mikor előzésnél odalépek a gázra. A gyári érték szerint 8,2 másodperc alatt van százon, ezt nem mértem, de a sport jelző nem csak egy marketing fogás a nevében, kifejezetten dinamikus a járgány, bár ezt a téli, városi forgalomban azért kevésbé lehet kihasználni.

A tavasz első napján kirándulni indulunk, irány Dobogókő! Ragyogó napsütés, hófehér táj, ropogós mínuszok. Így került a csomagtartóba a piknik kosár helyett két szánkó. Eredetileg csak egyet akartunk vinni, de kiderült, hogy van ott még hely, így mellé pakoltam a másikat is.

Szerencsére az országutat már szépen letakarították, a hófelhők is elvonultak, így kipróbálhattam, hogy mit tud ez a “kisördög” a városon kívül. Nem kellet csalódnom: nagyon jól gyorsul, a váltó is precíz, az úttartása pedig kiváló. Jól tapadtak a 18 colos felnik a nedves burkolathoz, nem csúszkált a hátsó rész, pedig odaléptem a kanyarokban is. Közben figyelem a fogyasztást, kis gázzal nagyjából reális lehet az országúti 4,8 literes gyári átlag. (Ez vegyes használatban egy literrel több.)

Noha Dobogókőre nem nehéz eltalálni, a kíváncsiság kedvéért bekapcsoltam a magyar nyelvű navigációt. Könnyen kezelhető, igaz ez az előző Mazda szériában is így volt. Miközben a téli tájat figyeltem, kedvesen irányított a hegyi útra, ahol azért már visszavettem a tempóból. Nem a kanyarok miatt, hanem mert itt már nem csak a táj havas. Először csak foltokban, majd teljes szélességében fehér lett az út. Hóban inkább csak négykerekes autóval szeretek közlekedni, így némi óvatossággal fordultam rá az utolsó pár kilométerre.

És itt jött a meglepetés! A letaposott havon sem csúszkált az autó, nem pörögtek ki a kerekek. Persze nem padlógázzal indultunk, de ezt egy terepjáróban sem tennénk. Szépen haladtunk a végállomásig, minden probléma nélkül, pedig a parkolóban már nemcsak hó, de némi jég is várt ránk.

Ha nem tudnám, hogy “csak” az első két kerék meghajtott, azt hinném, hogy összkerekes a járgány – mondtam a páromnak, aki szintén érdeklődve figyelte a téli terepet. Az érzés egyébként nem is oly meglepő, hisz a Mazda ebbe a modellbe szerelte be először az ún. G-Vectoring Control (GVC) technológiát. A motor, a sebességváltó és a felfüggesztés összehangolt szabályozását, és ezáltal az autó és vezetője közti szoros kapcsolatot megvalósító GVC a forgatónyomaték módosítása révén optimalizálja az egyes kerekekre jutó terhelést. Noha a technikai részletekhez nem értek, de az biztos, hogy látványos az eredmény. Ráadásul mindehhez még egy megújult futómű is párosul, nem véletlen, hogy tapadt az útra az autó.

Ha már felértünk, irány a ródli pálya, ezt nem lehet megunni! Elfáradni viszont igen, szerencsére ott a melegedő. Jólesik egy forró ital, ráadásul a feleségem előzékenyen már hozta is nekem a forralt bort: hazafelé ő vezet!

(Összesen ennyien olvastátok: 995 , ma: 1 )
Címkék a cikkből:
,
További cikkek - Mátay László

Hova megy a gőzös? Csak nem Kanizsára?!

Első hallásra a Zalai-dombság festői vidékén fekvő városról a legtöbb embernek a...
Teljes cikk