Ha az alapító atyákra gondolunk, nagy eséllyel ősz hajú pátriárkák vagy tekintélyes, meglett úriemberek képe ugrik be, de természetesen 83 évvel ezelőtt a Kékszalagot kitalálók energikus fiatalok voltak, olyanok, mint akik ma katamaránokkal, szkiffekkel vagy éppen Finnben, Laserben, 470-esben vitorláznak. Kihívást, kalandot és főleg izgalmas versenyt keresők, akik készek voltak áttörni az elvárások, társasági kívánalmak kereteit.
A múlt században, a húszas évek végén, harmincas évek elején az akkori BYC tevékenységével többen is elégedetlenek voltak. Ez a BYC nem a mai Balatonfüredi Yacht Club vagy valamely elődje, hanem a napjainkban éppen új életre kelő, történetünk idején már szintén patinás Balatoni Yacht Club volt. Az egyesületnek akkoriban éppen nem volt jó a sportélete, inkább urizáltak, bálokat, teadélutánokat szerveztek. Nem igyekeztek versenyt rendezni, és ez bosszantotta azokat, akik igazán sportolni akartak.
Tizenegyen – többek között Antal Miklós, Grofcsik János, dr. Tuss Miklós és dr. Keresztúry Gyula – ezért Almádiban építettek új klubházat, de szervezetileg ekkor még nem szakadtak el a BYC-től.
Nemcsak a levegőbe beszéltek – hiszen rengeteget vitorláztak, és számos új hajót építtettek. Nem kis mértékben nekik köszönhető a Schaerenkreuzerek, vagyis a 22-es és 30-as Balatoni Cirkálók és a sportos 22-es Versenyjollék szaporodása. Például az 1928-as olimpiát a Hungária csapatával megjárt Dr. Tuss Miklós sebész főorvos szinte évente építtetett új Cirkálót – az övé volt a mai Lucifer, a Kékmadár vagy a Bohó is –, de több 22-ese is volt. Ezeken számos újítást vezetett be, például neki volt először a gaffos vitorlázat helyett marconi rudazattal készült 22-es Binnenjolléja (amellyel fia visszaemlékezései szerint jókat is borult).
Lehetőségeiket továbbra is korlátozta az egyesület nehézkes vezetősége, így teljesen új útra léptek. Kerestek Balatonfüreden egy még üres, mocsaras vízparti ingatlant, megalakították a Hungária Yacht Clubot, és oda építettek klubházat társuk Káldy Ferenc tervei alapján, amely aztán bő hetven évig szolgálta a vitorlázókat. A háború után BKV Előre néven ismerhettük és használtuk a nevezetes vitorlástelepet. A HYC természetesen élenjárója lett a versenyélet fejlesztésének. Ott a klubház teraszán, társalgójában bontakozhatott ki a Kékszalag ötlete.
1934-ben az együtt vitorlázó jó barátok, többek között a klubot vezető Hankóczy Jenő egyetértésével úgy döntöttek, hogy ideje megszervezni egy különlegesen embert próbáló versenyt, amelyen igazán nagy távot vitorláznak. Megállás nélküli versenyre vágytak, amelynek végén a leggyorsabb hajó nyer. Egy olyat, amilyen még nem volt a Balaton történetében.
Egy hosszú távú versenyen, melyet az előre nem látható időjárás, a váltakozó szelek, esetleg éjjel-nappal tartó egyfolytábani szolgálat, talán nélkülözések is, a rendes versenyeknél súlyosabbakká tesznek, a vérbeli vitorlás ember szemében éppen ezért vonzóbbakká lehetnek.
A versenykiírás megfogalmazása előtt felvetődött a kérdés, hogy jollékkal, vagyis egyszerű uszonyos hajókkal is szabadjon rajtolni, avagy ez igazságtalanná teszi a versengést. Az alapítók arra a megállapításra jutottak, hogy a tókerülőn bármilyen hajóval lehessen indulni. Így az első Kékszalagon még valóban bármilyen vitorlás hajóval rajthoz lehetett állni. Győzzön a leggyorsabb, legkitartóbb!
Az ötletet nagy örömmel fogadták más egyesületek versenyzői is. Nagyon sokan álltak a kezdeményezés mellé és vettek részt a szervezésben.
Az első Kékszalag 21 hajót felvonultató mezőnye 1934. július 27-én reggel 5 órakor (!) rajtolt Balatonfüredről. Akkor és azóta is a pálya kelet felé vezet, bár a hajók akkoriban Alsóőrsnél, ma Kenese előtt kerülik az első bóját. Siófok előtt elvitorlázva át a Tihanyi-csövön tartanak Keszthely felé. 1934-ben az első hajó a Glória nevű 40-es cirkáló délután 3 óra 25 perckor fordult a tó nyugati végében és indult vissza az akkor még tihanyi célvonal felé. A győztes éjfél után 13 perccel a dr. Ugron Gábor, a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség akkori elnöke által vezetett Rabonbán 30-as cirkáló lett, huszonegy perccel a Glória előtt. A résztvevők közül csak ketten adták fel a versenyt. Egy hajó zátonyra futott (Sólyom), egynek eltörött az árboca (Darling).
Érdekes módon az alapító atyáknak, a Hungária Yacht Club versenyzőinek nem termett babér. Hankóczy Jenő a Meteorral hetedik lett, Grofcsik János a Sirocco 22-es Cirkálóval, dr. Tuss Miklós a Karakán 22-es Versenyjolléval, vagy Antal Miklós Sindbad nevű hajójával csak a mezőny második felében végeztek.
Az első Kékszalag nagy sikert aratott és ettől fogva kétévenként megrendezték. Többnyire júliusban, lehetőleg holdtölte közeli hétvégéken, hogy az éjszakai vitorlázáshoz minél több fény legyen.
Forrás: Magyar Vitorlás Szövetség