A Sofitel Mogador szálloda olyan, mint egy oázis a sivatagban. A komoly hammammal is csalogató resort több külső medencével várja a pihenésre és nem utolsó sorban a golfozásra vágyó vendégeket. A hotel mellett ugyanis több helyütt gyönyörű zöld pázsitot látok, üde színfolt a homok és a tengerpart előtt.
Essouaria egyébként a szörfösök és elsősorban a kiteszörfösök paradicsoma, mert itt mindig fúj a szél és a tenger hullámai megfelelően nagyok a hullámlovagláshoz. A kisváros óriási városfallal körbevett medinával vonzza a turistákat. Ez egyébként az UNESCO által világörökségnek nyilvánított terület. A szűk utcákban igazi „szuk” hangulat van, szerencsére az árusok nem tolakodók, nem tukmálják az árut, nem erőszakoskodnak. A helyi kézműves termékek igazán színesek. Ha valaki elhagyja a fő csapásirányt, a kis sikátorokban autentikus kis házakat, kékre festett portákat és műhelyeket talál.
A tengerparti vár teraszán az ágyúk a dicső múltra emlékeztetnek, itt már igazi szuveníreket is beszerezhetünk. Essaouira ma többféle turistát vonz. Sokan a hullámos tenger miatt jönnek szörfözni és kite-szörfözni. Mások a már-már mediterrán hangulatú belváros miatt keresik fel. De mióta 1969-ben Jimmy Hendrix meglátogatta Essaouirát, igencsak kultikus hely lett a hippik körében is. A boltokban is több hippi terméket látok, sőt több helyen még a házfalon is látok Hendrix arcképet. De nemcsak az ő zenéje ismert errefelé. 1998 óta évente itt rendezik meg a Gnaoua World Music Festivált. A gnaoua vagy gnawa egy marokkói és algériai etnika csoport neve a berber világban. Az ő zenéjük egyfajta ötvözete a szufi- és az iszlám előtti, szub-szaharai afrikai kultúra zenéjének. A fesztiválra nagyon sokan érkeznek az észak-afrikai térségből.
De vissza a kocsiba. Irány a következő etap. Egy kisvároson keresztül visz az utunk. A főúton reggel többen várakoznak, egymástól elszórtan. Nem a buszt várják, hanem autókat, akik elviszik őket a városba, munkába. Az Oszkár telekocsi helyi formáját látjuk. Lekanyarodunk egy poros köves földútra, ami a kukoricaföldeken át vezet. A juhokat, birkákat legeltető pásztorok legnagyobb örömére kilométeres porfelhőt csinálunk. Világvégi kis falvakon vezet az út, iskolás gyerekek integetnek, majd egy nagyobb településen hajtunk át. Itt épp piacot tartanak, most érzem leginkább, hogy Afrikában vagyunk. Mintha egy évszázadot ugrottunk volna visszafele az időben, szamarakon közlekednek a legtöbben, az egész hely nagyon szürreális.
Innen már csak néhány perc és megint off road verzióba váltunk. A tengerpart mellett és fölött vezet a homokos földút, mellettünk szakadék és brutális sziklák. Igazi Raptor terület. Megállunk a lélegzetelállító sziklák tetején, hogy lefotózzuk a minden terepen kitartó úti társainkat. Innen még egy tengerparti homokozás vár ránk: skót barátunk az egyik dűne mögött vár és elmagyarázza a technikát, amivel biztos nem ragadunk bele a homokba. Vagy kéttucatnyi partra vetett vagy parton hagyott helyi halászhajó között szlalomozunk a mély homokban. Nem mindennapi élmény egy nem mindennapi autóval!
Essouaria fotók forrása: pixabay.com
Ford Ranger Raptor fotók forrása: Raptor Event Gallery
