A legtitokzatosabb múlttal rendelkező kőszobrok hazája semmihez sem hasonlítható hangulatot áraszt. Mikor útnak indulunk és eltervezzük a megérkezést Rapa Nui szigetére, ahogy a helyi polinéz őslakosok hívják, úgy érezhetjük magunkat, mintha a Smaragd románca című kalandfilm főszereplői lennénk. Aztán mikor végre odaérünk, beszippant a zöld domboldalak és rétek, az óceánba zuhanó sziklaperemek látványa és a kővárosok lakóinak kíváncsi tekintetei.
A Chile partjaitól 3600 kilométerre található sziget három vulkánból alakult ki, hivatalos nevét pedig a Holland Nyugat-Indiai Társaság expedíciójának vezetőjétől kapta, aki Húsvét vasárnap fedezte fel a szigetet. A földdarabnak egyébként több már megnevezése is van: a bennszülött lakosok Rapa Nui-nak (Nagy Evezőnek) hívják, de elterjedt még “A világ köldöke” elnevezés is, mely az egykori bőséges élelemforrásokra utal.
De ez a bőség elég gyorsan elapadt. A lapiták, a polinézek ősei 400-ban érkeztek a szigetre, hogy letelepedjenek. A szigetet virágkorában 11 000-n lakták, de ekkora létszámot nem tudott eltartani a sziget, így elég korán megjelentek a a túlnépesedéssel járó problémák: a természeti erőforrások elapadtak és éhínség pusztított. Később belháborúk törtek ki, amik végül megtizedelték a lakosságot. A 18. században, miután felfedezték a szigetet, megjelentek a betegségek és a rabszolga kereskedelem. A 19. századra mindössze 100-an éltek a szigeten. Ma 3800 szigetlakó él itt, azoknak a többsége is a sziget egyetlen városában, Hanga Roa-ban talált otthonra.
Hanga Roa nem nyüzsgő és hangos éjszakai életéről híres, de szinte minden látnivaló itt van a küszöbén, tehát rendkívül jó kiindulópont ha felfedező körútra indulunk a szigeten. A csücskében találunk egy képeslapra illő kikötőt, pár remek – helyi és francia ihletésű – éttermet és hangulatos kávézót, és természetesen jó pár szépen rendben tartott strandot is.
Tehát a Húsvét-sziget nem csak egy open-air múzeum, hanem tökéletes hely a búvárkodásra, a szörfözésre, a gyalogos vagy biciklis túrákra, a lovaglásról nem is beszélve.
És, hogy hova érdemes kiruccanni?! Hát persze, hogy a sziget legismertebb látványosságai, a majd 1000 kőszobor, a moai-k irányába. Először a Hanga Roa-tól 18 kilométerre lévő Rano Raraku vulkán kráterét vegyük célba, amit úgy is neveznek, hogy “a bölcsőde”. Itt, a koreai polinéz idők hangulatát árasztó helyen, egy tucatnyi olyan moai-t találunk a déli lejtőkön, amik még félkész állapotban vannak – mintha csak arra várnának, hogy valaki értük jöjjön. A kráter alján egy aprócska tó csillog, és úgy 20 másik moai nő ki a földből szerteszét.
Szintén szépséges és misztikus az a 600-nál is több kőszobor, ami a sziget partvonalán van szétszórva. A Rano Raraku szikláiból faragott szobrok magassága 3 és 12 m között változik, tömegük pedig elérheti a 20 tonnát is. Érdemes még elzarándokolni az Anakena part irányába is, ami nem csak egy tökéletes fehér homokos tengerpart, hanem az Ahu Nau Nau néven ismert hét darab moai háttere is. A sorba rendezett szobrok közül négynek még a fejdísze is megmaradt.
A strandtól nem messze a déli részen találunk még egy kiszögellést, ahol egy magányos moai, az Ahu Ature Huki kémleli a tájat. Ez a kőszobrot 1956-ban állították fel újra egy norvég felfedező Thor Heyerdahl és egy tucat helyi férfi segítségével.
INFO
Január–Március: Főszezon. Ekkor a legmagasabbak az árak és a hotelek tele vannak a februárban tartott Tapati Rapa Nui fesztivál miatt.
Július–Augusztus: Az idő hűvösebbre fodrul, nem a legjobb, ha a strandokon akarunk henyélni, de tökéletes választás egy kiadós sétához, biciklitúrához és persze a lovastúrákhoz.
Április–Június és Október–December: Ezekben az időszakokban a hőmérséklet se nem hideg, se nem meleg. Jó időpont a vízi sportokhoz és a felfedezőtúrákhoz is.
