Korán reggel indulunk útnak és a Vatikáni Múzeumban kezdjük a túrát. A hatalmas múzeumkomplexum a Palazzo Apostolico Vaticano területét foglalja el és összesen 13 különböző múzeumot, kiállítási területet fog össze. A világ legnagyszerűbb tárlatai találhatók itt, köztük a Michelangelo által díszített Sixtus-kápolna. Kilométereken keresztül galériák sorakoznak, ahol a gyűjteményekben egyiptomi múmiákat, etruszk bronzszobrokat, kora keresztény, középkori és reneszánsz műalkotásokat, valamint néprajzi és földrajzi leleteket is találunk. A Raffaello termekben (Stanze di Rafaello) pedig földbe gyökerezik majd a lábunk, mikor fölénk hajolnak a reneszánsz mester lenyűgözően részletes freskói.
A Sixtus-kápolnát, hagyjuk az utunk végére. Ahhoz, hogy a legjobban lássuk a kápolna freskóját, menjünk át a főkapuhoz a keleti falhoz, a vendég bejárattal szembe. Zárjuk ki a körülöttünk örvénylő tömeget és merüljünk el a világ legnagyobb remekművének szépségében: Michelangelo mennyezeti freskója, mely 1508-1512 között készült és az Utolsó ítélet, melyen 6 éven keresztül dolgozott a mester 800 négyzetméternyi falfelületet fed le.
Ebédszünet. A Vatikáni Múzeum környékén nagyon sok éttermecske található, de a legtöbbjük túlárazott turistacsapda. Azt a pénzt, amit itt feleslegesen elköltenénk, tartsuk meg estére, egy hangulatos vacsorára, a Vatikán falain kívülre. Enni azonban akkor is kell; ezért keressük fel a Trionfale quartiere-ben található Pizzarium éttermet, amit Róma pizzakirálya, Gabriele Bonci üzemeltet. A város legjobb pizzaszeleteit – szezonális feltétek, különleges kombinációk, a legfinomabb pizzatészta – papírtálcákon szolgálják fel, így könnyedén megsétáltathatjuk őket.
Akár következő állomásunk felé, a Szent Péter tér felé is, ami a Vatikán véget nem érő árkádokkal körülvett, kulcslyuk formájú piazza-ja. A tér tervezetét Gian Lorenzo Bernini barokk mester tervezte, és formája az “Egyház anyai karjait” szimbolizálja. Nem érdemes átrohanni rajta, hagyjunk időt magunknak körülnézni, míg a bazilika felé andalgunk, a biztonsági ellenőrzések megvárnak.
A tér vasárnap reggelenként tele van, mert mindenki a pápa napi imájára vár. Szerdánként szintén sokan szoktak lenni a téren, mivel a pápa ekkor találkozik a hívekkel. A találkozóra vagy a téren, vagy a közeli VI. Paolo aulában kerül sor; hogy az utóbbira bejuthassunk, ingyen jegyeket lehet igényelni a vatican.va oldalon keresztül.
Először belépni a Szent Péter-bazilikába, feledhetetlen élmény. Olyan hatalmasak az arányok, oly lenyűgöző a díszítettség, hogy a 187 méter hosszú belső tér úgy tűnik, mintha sosem érne véget. A Bernini által készített, 4 csavar oszlop által tartott baldachin az orrunk előtt emelkedik a magasba, 29 méterrel a pápai főoltár fölé. Nem messze tőle találjuk Szent Péter szobrát, aminek jobb lába csoda, hogy még nem kopott el, hiszen már több millió zarándok érintette a idők során. A templom félhomálya (Bernini elsősorban természetes fénnyel kívánta megvilágítani nagyszabású alkotásait), és a márvány felületek minden fényt sejtelmessé tesznek.
Aztán egyszer csak megpillantunk valamit a szemünk sarkából, nem messze a bejárattól. Sápadt, szomorú fénnyel világít, fájdalmat és csillapíthatatlan szomorúságot sugároz. Igen, Michelangelo szobrászati mesterműve a Pieta előtt állunk. A szobor a Szűz Anyát ábrázolja, ahogy szeretett fia halott testét tartja a karjaiban. A monumentális teret végül az extravagáns Cattedra di San Pietro zárja aranyságra ablakával, amit angyalok hada és fénysugarak vesznek körül.
Maradjunk még egy kicsit a bazilikában és adózzunk Michelangelo művészi nagysága előtt: csodáljuk meg a dómot. A kupola egy kis mellékajtón érhető el, a templom főbejáratától jobbra, aztán jöhet egy rövid liftezés, majd 320 lépcsőfok és már fent is vagyunk Róma háztetői fölött, ahol az eget rózsaszínes-aranyra festi a lemenő nap fénye.
Idő és nyugalom kell ahhoz, hogy mindezt a szépséget feldolgozzuk. Hol találnánk erre jobb helyet, mint Vatikánváros egyik leghangulatosabb városrészében, Borgo-ban, mely a Piazza del Risorgimento és a Szent Péter tér között húzódik. Mikor nyugodni kezd a Nap, a kerületben kigyúlnak a kis bárok utcai fényei – ihatunk ízletes teákat, remek olasz borokat és kézműves söröket, miközben püspököknek kijáró sajttálakról szemezgetünk.
A napot lezárva induljunk vissza Róma irányába a Sant’Angelo hídon keresztül, ami az Angyalvártól a belváros felé visszavezető gyalogos híd. Biztonságos távozásunkat Bernini angyalai vigyázzák.
Forrás: Lonley Planet / Duncan Garwood
