Szlovénia mindig vonzó úti cél, amelyet képtelenség megunni. Újra és újra találunk benne felfedeznivalót. Így volt ez most is egy négynapos muravidéki-tengerparti barangolás és gasztrotúra során. Zöldellő síkságok, drámai dombok között indultunk felfedezni a Muravidék és a Pomurje régió szépségeit. Az első rész után itt olvashatjátok a folytatást.
Sonkát sonkával
Igazi helyi sonkákat kóstolhattunk a Kodila Gourmet étteremben, mely egyben helyi finomságokat árusító üzlet is. Már az illatos, hatalmas érlelődő sonkák látványa is bódító volt, de az ízük még inkább feledhetetlenné tette a pillanatot. Ha vegán vagy vegetáriánus vagy, nem ez lesz a kedvenc helyed… Szlavóniai fekete disznó, duroc, mangalica vagy Krškopolje sertésből készült finomságokat kóstolhatunk itt.
Egy magyar-szlovén család hoteljében hajtottuk álomra a fejünket Podlipje Birtokán, ahol a szállodai szobák mellett szaunás rönkházban is aludhatunk. A hatalmas birtok saját erdőkkel, mezőkkel, patakkal, tóval szarvasokkal, vaddisznókkal és angus marhákkal is dicsekedik. A vadonatúj hotelszobák és a csendes természeti környezet tökéletes nyugalmat biztosítottak a pihenéshez. Az i-re a pontot a pazar reggeli tette fel, amelyhez saját készítésű, érlelt szalámikat kínáltak. Megkóstoltunk szarvas, vaddisznó, mangalica, angus és még medve szalámikat is. Maga a szalámimennyország! Kihagyhatatlan! A sok fehérje után egy kicsit más vizekre is eveztünk, hiszen az itteni kézműves Passero csokoládéműhely édes finomságokkal bolondította meg ízlelőbimbóinkat. Kóstoltunk rubin, fehér, tej és étcsokikat olyan egyedi összetevőkkel, mint a tökmag, mák, citrom, köménymag, kendermag, koriander. Mennyei ízbomba mindegyik!
Celje titkai
Egy igazi középkori, ókori csodaváros. A Regionális Múzeumban lementünk a föld alá megcsodálni a város alatt húzódó ókori romok feltárását, ahol a második Trójának is nevezett ókori Celeia maradványait barangolhattuk be. Elképesztő, hogy az egész város egy hatalmas ókori települést rejt utcái alatt.
De meglátogattuk a neves celjei Josip Pelikan fotográfus otthonát és műtermét is, ahol 60 évtizeden keresztül élt családjával. Jelenleg munkásságáról, életéről és a fotózás történetéről látható kiállítás. Igazi üzletember volt: a világháború utáni marketingfogása (száz évvel ezelőtt!), hogy aki fotót készíttetett vele, azt elvitte egy körre a kifejezetten erre a célra kibérelt autójával. Most viccesen hangzik, de abban az időben nem sok embernek volt autója. Ha szeretnénk az 1920-as évek divatos ruháiba bújni, itt ezt is megtehetjük, még korhű képeket is készítenek rólunk!
Az ikonikus Európa Hotel éttermében költöttük el pazar ebédünket, melynek fénypontja a könnyed, meggyes-habos sütemény volt. Kellett is a szénhidrát a délutáni dombtetős Cillei várnézéshez, amit a végtelenül szórakoztató Parsifal vitézzel jártunk be. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, mert olyan titkokat tudhatunk meg általa a várról, amit magunktól nem biztos, hogy felkutatnánk. Így ismerhettük meg a vár szövevényes múltját, amely magyar, szlovén és Habsburg történelmi szálakon is összefonódik. A várbörtön véres múltját idéző brutális eszközök és azok egykori használata pedig különösen hátborzongató volt.
A cikk első részét itt, a harmadik, befejező részét pedig itt olvashatjátok.
