A hagyományőrző rendezvényt 2009-ben vették fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára (UNESCO). De a sokacnak nevezett népcsoport által meghonosított farsangi eseményt már egy 1783-as feljegyzés is említi, így a gyökerei igen régre nyúlnak vissza. A legenda szerint a sokacok furfangos ősei a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek a törökök elöl. A túlparton az emberek álruhákat öltöttek, ezekben tértek vissza a folyón. Rajtaütöttek a babonás törökökön, akik úgy megijedtek a félelmetes maskarásoktól, hogy fejvesztve elmenekültek a településről.
Ma a mohácsi Busójárás lényege, hogy a borzas busóbundák és a nagy műgoddal, mesteremberek által faragott álarcok, valamint a kereplők és kolompok segítségével a zord telet űzzék el, és utat nyissanak a rügyfakasztó tavaszi hónapoknak.
A hangos felvonulást és a kapcsolódó programokat, amik évente bevonják az egész várost a kavalkádba egy hatalmas máglya meggyújtásával szokás lezárni, ami szimbolikusan elégeti a telet. A város vezetősége szerint, mivel a rendezvény több tízezernyi résztvevőt vonz minden évben, idén sem lehetne ezt a számot visszaszorítani, vagy korlátozni, ekkora tömegrendezvényen pedig nem tudják vállalni minden egészségügyi szabály betartását. Így bíznak abban, hogy a 2022. évi Busójárást már mindenféle akadály nélkül rendezhetik meg, több tavaszköszöntő energiával, mint valaha – olvasható a Mohacsibusojaras.hu oldalon.♦
Egy korábbi lapszámunkban, a Világjáró Magazin 2012/114. Kuba – A későszocreál diszkrét bája című magazinban, részletesebb, sok képpel illusztrált leírást és élménybeszámolót is találtok az akkor már szellemi kulturális örökséggé választott Busójárásról. Az adott lapot és a legfrissebb számokat is megtaláljátok a Világjáró WebShop-ban.
