Mégis, aki nekiindul észak országának, menthetetlenül beleszeret a varázslatos, érintetlen vidékbe csakúgy, mint melegszívű lakosaiba és városainak utcáiba. És az ország nem csak tél idején varázslatos, mikor mindent hó takar és az erdők csöndben suttognak körülöttünk. Nyári időszakban várnak ránk a napközbeni szaunázások, a kültéri medencék miközben lenéznek ránk a hatalmas hegyek, az olvadó és friss vad gyümölcsök. Nem is beszélve a harapható levegőről, a vad természetről a kalandtúrákról, illetve a bámulatosan modern és kedves lakosságról.
Finnország tehát nem csak beláthatatlan vadvidék. Déli részén élettel teli városok sorakoznak, mint amilyen a főváros, Helsinki is. Az ízig-vérig városias város első ránézésre talán kicsit kiábrándító lehet, hiszen egymást váltják benne a világ színvonalú design boltok és a szórakozóhelyek, a modern és a 19. századi épületek, a hal éttermek és a stílusos bárok. Ha visszafogottságra számítunk, csalódni fogunk.
De ha úgy indulunk neki az útnak, hogy nincsenek elvárásaink, akkor a városokban, a vidéken és a természetben is megtaláljuk majd a szépséget. Helsinki óvárosában például egy csodás, az 1850-es években épült, neobarokk stílusú dómot találunk, mely a Szenátus tér ékessége. De ne hagyjuk ki a föld alá épített, gyönyörű Sziklatemplom, vagy a modern művészetek múzeumát, a Kiasma épületét se, ha felderítésre indulunk.
Nyáron, de még az ősz kezdetén is parkok, piacok, és a környék kisebb-nagyobb szigetei kínálják magukat egy hosszabb-rövidebb sétára, hajókirándulásra. Egy kimerítő andalgás után, az Esplanade park végében található halpiacon megtömhetjük hasunkat roston sült heringgel és más ínyencségekkel, miközben a szemtelen sirályokat bámuljuk – persze vigyázva a harapnivalónkra. Különleges látványt nyújtanak a kikötőben horgonyzó, vagy Stockholmba induló komphajók.
Délebbre, a Kaivopuisto park vár, ahonnan később nincs messze a déli kikötőpart, vagy az Eira negyed hangulatos, szecessziós házai. A nap végén érdemes a parton álló Carusell kávézóba beülni és a kikötőből ki-be járó vitorlásokat figyelni – pont olyan nyugalomban, mintha helyiek lennénk.
A főváros legismertebb szigetét se hagyjuk ki, ha már itt járunk. A Suomenlinna erődítmény, mely hat szigetből áll az oroszok bevonulásáig bevehetetlennek számított. Ma 1800 lakosú “város a városban”, saját iskolával, játszótérrel, múzeumokkal, és persze számos kávézóval és vendéglővel. A másik ismert sziget Seurasaari, amelyet a helyi magyarok leggyakoribb lakóiról csak Mókusszigetnek hívnak: a skanzen mellett sok-sok szelíd (és néha igencsak szemtelen) állatot találunk, nem csak mókusokat, hanem vadkacsákat is. De ha ennél is több állati kalandra vágyunk, Korkeasaari szigetén a helyünk, az állatkertben.
Ha elhagyjuk Helsinkit és keletnek indulunk az ország belseje felé, két hatalmas tó közé ékelődve találjuk Tampere városát. Az idilli település sok szépsége között, azokkal a jelképes 19. századi vöröstéglás gyárépületekkel is büszkélkedik, melyek elsőként eszünkbe jutnak, ha Finnországra gondolunk.
Mielőtt Helsinki lett volna a főváros, Turku-ban összpontosult minden. A kulturálisan rendkívül gazdag város szintén kihagyhatatlan desztináció. Híres modern művészeti-, kulturális-, és egyetemi fesztiváljairól. Ami azt illeti, ez a második legnagyobb település az országban, ha az egyetemi diákok számát vesszünk. Nem csoda, hogy itt este indul be az élet.
