Az idillikus, sokak által paradicsomi édenkertnek titulált Lugu-tó (Lugu Hu) a Yunnan és Sichuan tartományok határán terül el. Bár egyre kedveltebb és a turisták évről évre többen lesznek a vidéken, a tó és környezete még így is megőrizte szépségét. A tavat, mely 2700 méterrel a tengerszint felett található, buja zöld erdős területek és néhány különleges falucska veszi körül.
Az itt élők alkotják az úgynevezett “Nők királyságát”. A tó körül összesen 40 000 mosuo törzsbeli ember éli mindennapjait. Ezekben a közösségekben nincs szó arra, hogy apa vagy férj. A falvakban a nők kezében van a hatalom, a férfiak csak alárendelt szerepet játszanak. Nem rendelkeznek tulajdonnal, nincs beleszólásuk gyermekeik sorsába, sőt még a nevük sem öröklődik tovább. Ők végzik a nehéz fizikai munkát és segítségére vannak az asszonyoknak, már amikor találkoznak, mert bár a mosuo hölgyek többsége monogám, házasságban egyikük sem él, ami azt jelenti, hogy egy fedél alatt sem élnek a férfiakkal.
A legtöbben a zuo hun, vagyis a “mozgó házasság” gyakorlatát követik. Miután 13 évesen éretté válnak, a lányok életük során annyi férfit választhatnak a törzs tagjai közül amennyit szeretnének. A kiválasztottak titokban érkeznek esténként és a születendő gyermek apja sem téma. Minden felnőtt ember a faluban “nagybácsinak” számít.
A tulajdon kérdése is másként határozódik meg. A nők igazi üzletasszonyok, de emellett földjeiken is dolgoznak és ellátják a házimunkát. A hagyományok szerint a föld itt anyáról lányra száll, és sosem osztják meg földjüket vagy vagyonukat.
A tó körüli falvak között van egy, mely amolyan főfalunak tekinthető a mosuo törzsek körében. Viszont ha az igazi mouso életet szeretnénk megtapasztalni, akkor ne Luoshi-ba tervezzük az érkezést. Luoshi egy az egyben az egyedül érkező kínai férfiakra rendezkedett be – hotelekkel, bárokkal, szórakozóhelyekkel – ahol tradicionális törzsi ruhába öltöztetett kínai lányok kínálják bájaikat.
Átkelve a tó túloldalára rálelhetünk azokra a helyekre, ahol még ma is úgy élik meg a szokásaikat az emberek, mint ahogy tették azt 2000 éve is – egyszerű, boldog életet élve. És bár mára turistalátványossággá lett a mosuo-k élete , a büszke és rendíthetetlen asszonyok szívesen adnak betekintést a mindennapjaikba. A tradíciók ellenére a közösség nyitott, és lépést tart a fejlődéssel. Itt a nők és a férfiak nagyrészt egyenrangúak, csak a nők egy kicsit erősebben fogják a gyeplőt.
