A fehér éjszakák mindig sok turistát vonzanak Szentpétervárra, s nem véletlenül, hisz ez a legészakabbra fekvő település a világ nagyvárosai közül. Májustól júliusig szinte le sem megy a nap, különleges hangulatot kölcsönözve az amúgy is gyönyörű Szentpétervárnak. Az egykori fővárost bizonyára ezért is építtette épp ide az alapító Nagy Péter cár a 18. század elején.
Addig Moszkva volt az orosz birodalom központja, de az uralkodó itt, a svédektől visszafoglalt Néva-torkolatban képzelte el az új cári székhelyet, hogy ezzel is „ablakot nyisson Európára”. A város nem épült fel könnyen. Orosz jobbágyok és svéd hadifoglyok ezreit fogták munkára, de a Domenico Trezzini által irányított építkezést számos akadály hátráltatta. A legnagyobb gondot a terület mocsaras éghajlata okozta, az építkezések során a munkások soraiban állandó járványok pusztítottak. A másik nehézség az építőanyagok hiánya volt, a cár ugyanis nem fából, hanem kőből és téglából akarta felépíttetni új fővárosát, amit Szentpétervártól igen messze lelhetett fel.
Az uralkodó szeme előtt a tervezés során Velence és Amszterdam példája lebegett, főként mert az orosz városok – köztük Moszkva is – ebben az időben zömmel faépületekből álltak. A nehézségek ellenére a városmag lassan fejlődésnek indult, Trezzini, majd Alexander Le Blond tervei alapján Szentpétervár műalkotásként épült fel, palotáival, monumentális épületeivel egy új orosz építészeti stílust, az úgynevezett péteri barokkot testesítve meg.
A mára már világörökségként megbecsült történelmi városrész, a Téli Palota, a cárok koronázásának otthont adó Szent Péter-Pál-katedrális, a Mensikov Palota épülete jó példák arra, hogy Szentpétervár miért emelkedett ki az akkori elmaradott orosz városok közül.
Elképesztő pompa
A Néva-parton töltött fehér éjszaka után elsőként a Téli Palota hatalmas épületét keressük fel. A 18. század közepére elkészült cári lakhely minden képzeletet felülmúló pompával épült, nyilván azért is, hogy vetekedhessen más európai uralkodók palotáival. 535 szobáját a legszebb barokk szobrokkal díszítették, padlója carrarai márványból készült, velencei csillárokat aggattak a mennyezetre. Négyezer ember dolgozott az épületen, mely 1922-től a világ egyik legnagyobb múzeumának, az Ermitázsnak ad otthont. A legnevesebb olasz, spanyol, francia és holland művészek munkáit felvonultató tárlatra évente 2-3 millió turista kíváncsi, így mindenképp érdemes előre egyeztetni a látogatást egy csoporthoz csatlakozva.
A cárok termei után a kellemes napsütésben sétálunk a tágas utakon a Szent Izsák székesegyház, Oroszország leghatalmasabb temploma felé. Nehéz elképzelni, hogy valaha itt mocsár volt. Több kisebb-nagyobb csatorna keresztezi utunkat, felhúzható hidakon kelünk át, és már messziről látjuk a robosztus épületet, melyről nehéz megmondani, hogy kívülről vagy belülről nyújt-e elképesztőbb látványt. Még felsorolni is nehéz mennyi csodát építettek a római Szent Péter bazilikához hasonlatos épületbe: 400 kilogramm arany, ezer tonna bronz, rengeteg malachit, különböző ásványok.
A székesegyház előtt egy különös szobrot pillantunk meg. A „bronz lovas” Nagy Péter cárt ábrázolja egy felágaskodó ló hátán ülve. A szobrot II. Katalin cárnő állíttatta, a felkért művész, Etienne Falcone 12 évig dolgozott a gigászi alkotáson.
Hatalmi jelképek
A kikötőben hajóra szállunk, hogy eljussunk a közeli Petrodvorecbe, az „orosz Versailles” néven emlegetett pompázatos cári nyaraló együttesbe. A tenger felől érkezőket lenyűgöző látvány fogadja, szó szerint tátott szájjal bámuljuk a csodás épületeket, az aranyozott szobrokat és a hatalmas parkot és persze a 270 méter hosszú barokk palotát. A bejárat előtt álló szökőkút vízköpőit minden délelőtt 11 órakor kapcsolják be. A mitológiai alakokkal díszített alkotás tervezésében maga Nagy Péter cár is részt vett. A maga korában igazi mérnöki csodának számító látványossághoz 22 kilométerről vezették ide a vizet, a mai napig ez a világ legnagyobb szökőkút-rendszere.
A palota hűs termei után leülünk egy kicsit a tengerpartra. A Finn-öböl kékeszöld hullámai még meglehetősen hidegek, így csak bokáig gázolunk a vízbe. Visszafordulva a palota felé nem lehet kétségünk afelől, hogy mi is volt a cár – és utódai – szándéka a monumentális építkezésekkel, akár itt, akár Szentpéterváron. Az ide látogatók az első pillanattól kezdve érezhették a birodalom nagyságát, gazdagságát és persze az uralkodók hatalmát ebben a földrésznyi országban.
Ha Szentpéterváron járunk, ezeket a látnivalókat se hagyjuk ki:
Az Új Hollandia-sziget – A város szívét, melyet két csatorna és egy folyó zár körbe, Szentpétervár központjaként tartják számon; a 8 hektáros terület 20 perces sétaútra van az Ermitázstól és a város többi nagy látnivalójától.
Puskinváros – Ha az épített ékkövek szerelmesei vagyunk, akkor II. Katalin cárnő palotáját nem szabad kihagynunk. Az orosz barokk egyik csúcsteljesítményeként számon tartott palota három emeletes, homlokzata 300 méter hosszú és egy-egy pavilonban végződik.
Russkaya Ryumochnaya No. 1 – Eleget sétáltunk? Láttunk mindent, vagy most jöttünk rá, hogy még szinte semmit sem? Akkor itt az ideje, hogy együnk, illetve igyunk, méghozzá nem máshol, mint egy tradicionális orosz étteremben – eredetileg egy apró, alagsori bár, ahol vodka és harapnivalók várnak. Itt másnapra nem csak macskajajt, de új kirándulási ötleteket is szerezhetünk.
A teljes anyag a Világjáró Magazin 2017/142. számában jelent meg, de olvashatunk még Oroszországról, a Fülöp-szigetekről, Szingapúrról és a Louvre titkairól is Párizsban. Korábbi lapszámaink a Világjáró WebShopban, visszamenőleg is megrendelhetők.
