Így hát, aki eddig nem volt az azért fedezze fel magának, aki pedig már látta egyszer, az barangolja be újra Ljubjana tündérvárosát … Az éjszakai buszozás és a borongós, esős délelőtt kicsit rányomta a bélyegét a hangulatunkra és az első benyomások sem sikeredtek felhőtlenre, de négy csillagos szállodánk minden igényt kielégítő szolgáltatásai és persze a szobák pihe puha ágyai, amikben eltöltöttünk egy kis időt, feltöltöttek energiával. A Grand Hotel UNION **** szállodában szálltunk meg, mely egy kívül-belül elegáns, 1905-ben megnyílt hotel, és teljes egészében az Art Nouveau stílusában épült. Ezt volt az akkori kor legmodernebb és magasabb hotelje Ljubljanában. Jelenleg 173 szobával, 5 lakosztállyal, 16 stúdió szobával, medencével, szaunavilággal és a város legnagyobb konferencia centrumával várja a vendégeit. Mivel a város központjában magasodik, erkélyeiről csodálatos kilátás nyílik a vidékre.
Miután kialudtuk magunkat, kezdődhetett is a túra, mivel a jó idő még váratott magára, ezért benti programokat kerestünk. Múzeumból pedig akad bőven. A művészetek szerelmesei felkereshetik a Nemzeti Galériát vagy a Modern Művészetek Múzeumát, a népi hagyományok tisztelőit pedig az Etnográfiai múzeum várja. Játékos kedvű felnőtteknek és (örök) gyerekeknek pedig a Csodák Palotája kínál izgalmas időtöltést.
Délután felkeressük Trubarjeva keskenyen kanyargó utcáját, ahol egymást érik a hangulatos bárok és kávézók, de akadnak bőven egyedi cuccokat árusító boltok is. Ha nem figyelünk – és érdemes néha csak az orrunk után menni – hirtelen a város szívében, a legnagyobb szlovén költőről elnevezett Presernov téren találhatjuk magunkat. Itt aztán színesen nyüzsgő forgatag vár minket; helyiek és turisták sietnek a dolgukra.
Mi azonban leállunk egy kicsit és megcsodáljuk a rózsaszínes árnyalatú ferences templomot és a Hármas-hidat, amit már a hotelből is láttunk. Ez egyébként a város legtöbbet fotózott látványossága, középső íve egy régi fahíd helyén, szélső két ága pedig Joze Plecnik, a város zseniális építészének tervei alapján épült.
Két keréken Ljubljanában
Vannak olyan városok, amelyek infrastruktúrájuk, méretük és emberléptékű hangulatuk miatt különösen alkalmasak a biciklis városnézésre. Ljubljana is ilyen. A nap lezárásaként, késő délután mi is biciklire pattanunk, hiszen a város kölcsönzési rendszerével rendkívül könnyen juthatunk biciklihez: harminc helyen találni elosztó pontokat, ahol felvehetjük, vagy leadhatjuk a kölcsönzött biciklit. Estig kerekezünk keresztül-kasul a városon, el a nyírfákkal díszített sétányokon és a tiszteletet parancsoló Keresztelő Szent János templom mellett. Este nem kell minket ágyba parancsolni, még be se lépünk a szobánkba, de már a holnapi nap programjaival álmodunk.
Szlovénia fővárosa és legnagyobb települése egy hétre is elegendő programot és látnivalót tartogat. Sőt egy igen fontos elismerést is elnyert – megkapta a 2016-os Európa Zöld Fővárosa címet. Ez nem csoda, hiszen a gépjárműves közlekedés egy az egyben ki van tiltva a központból. Így a Ljubljanica folyó zöld fákkal övezett partja csak a sétálóké és a bicikliseké. Nyáron és kora ősszel a folyópart olyan, akár egy nagy családi összejövetel, mindenhol égősorokkal díszített kávézó és étterem teraszok várnak ránk.
Még több szlovéniai érdekességet találtok a Világjáró Magazin 2008/71. számában, melyben egy hosszú cikk is van a fehérhomokos tengerparttal rendelkező Mauritiusról és Aggtelekről. De a Világjáró Magazin 2008/76. lapjában is írunk a szomszéd Szlovéniáról, de Dalmácia és Olaszország is az előtérbe kerül benne. További izgalmas, régi lapszámot a Világjáró WebShopjában kedvezményesen találtok.
