Folytassuk fantasztikus utunkat az Őrségben, ahol a szállásunk a kényelmes Hotel Lipában volt Szentgotthárdon, ahonnan könnyedén elérhetők a környék érdekességei, ráadásul több szlovén szervezet központja is egyben. Ellátogattunk Szlovéniában a Gradi várba, ami a Goricko Nemzeti Park központjában áll. Még folyik a vár felújítása, de a teljes tetőszerkezet, pár helyiség már elkészült, így csodás tárlatok várnak arra, akik felkeresik a három emeletes várat.
Megtekintettük a borkészítés eszközeit, a fazekasság itteni szép munkáit és bepillanthattunk egy kovács- és egy takácsműhelybe is. Állandó és időszaki kiállítások is vannak, ráadásul magyar audio-guide-ot is kérhetünk a kasszánál.
A várnak magyar vonatkozása is van, hiszen több magyar nemes is volt a tulajdonosok között. Széchy, Nádasdy, Batthyány, Széchenyi mind-mind megfordult itt. Ha szeretnénk meg is tudunk szállni a négy emeleten kialakított apartmanban, így saját kulcsunk lesz az este bezáró várhoz. Különleges élményben lehet részünk, amikor is csak miénk a vár és bolyonghatunk a nyitott folyosókon. Sokan nászéjszakára veszik igénybe, mert valóban egy életreszóló élmény egy középkori várban ébredni. A kastélyt parkjában több száz éves fák találhatóak, a liliomfák éppen virágoztak és ontották magukból a hatalmas virágokat. Frissen kialakított zöld játszóparkok várják a gyerekeket, ahol a környezetbe olvadva élvezhetik a friss levegőt az ősi fák alatt a fajátékokon.
A vasfüggöny mentén
Innen tovább kirándultunk az egykori kerkafői határőr laktanyába. A szlovén oldalon fekvő határőrház szomorú momentum volt. A benne lévő kiállítás bemutatta a határzárás eszközeit, a kidöntött határköveket és szögesdrótokat, fegyvereket és bombákat a két világháborúból és a jugoszláv háborúból. Szívszorító volt. Átlépve a magyar-szlovén határvonalat útközben megálltunk a Kétvölgyi Kilátónál, ahonnan ha épp süt a nap és tiszta az ég mind a három ország területére átláthatunk. Sajnos nekünk nem volt szerencsénk, pont csepergő esőben és párában értünk a helyszínre, így semerre sem tudtunk ellátni.
A magyar területen lévő apátistvánfalvai Határőr Emlékhelyet is meglátogattuk, ahol nagyon sok olyan eszközt ismerhetünk fel, ami a mi gyerekkorunkat idézte. Ez egy igazán szépen összegyűjtött kiállítás, melyet a Múzeum vezetője nagyon részletesen bemutatott érdekes határőr történetekkel megfűszerezve. Nekem legjobban a szarvas lábnyom készítő eszköz tetszett, ami abból állt, hogy 4 szarvaslábat ragasztottak fel egy lábnyomnyi falapra, amit aztán a határsértő felkötözött a lábára és így a hóban lépkedve azt a hatást keltette, mintha csak egy szarvas járt volna arra. Elég elképesztő ötlet!
A benti kiállítások után a kertben is nagyon sok határvédő eszközt tekinthettünk meg. Volt ott Csepel teherautó, Lada Niva, csónak, kilátó, áttörhetetlen betonsorompó, gulyáságyú, ami fegyvernek hangzik, de valójában ebben főztek a katonáknak. Van itt különleges jármű is, a Tupoljev Amfíbia aeroszán, amely egy 70-es évekbeli James Bond filmbe is beleillene. Ezt a Fertő tavon használták, vízen és jégen, ezért kétéltű a neve, ezzel vigyáztak a tavon keresztülmenő határra. Ízelítőt kaptunk a határsávon fekvő riasztó működésére is.
Méhek gyógyítása
Még nagyon sokáig tudtuk volna hallgatni a sok izgalmas történetet, de mennünk kellett. Egy fantasztikus étteremben pihentük ki a határátlépési izgalmakat, ami az Apát Panzióban található. Igazi gasztro finomságokat kaptunk, melyek látványra és ízre is fantasztikusak voltak. Jó volt egy kicsit megpihenni és csodálni az őrségi kilátást. Több kényelmes szoba is a rendelkezésre áll, a kerti jakuzzi is a pihenést szolgálja. A falakon érdekes festményeket vettem észre, melyekhez muszáj volt közel menni. Akkor jött az elképedés, hiszen nem festmények voltak, hanem többszínű textilből készült képek. Ráadásul kiderült, hogy földim, azaz egy szentendrei képzőművész alkotásai.
Utunk végső állomása Orfaluban maga volt a megtestesült nyugalom. A Vadvirág Méhes- és Gyógyítókert egy különleges helyen fekszik. Érezhetően van itt valami, ami ellazít. Megkóstoltunk többféle finom mézet, aki bátor volt beöltözhetett méhésznek és megnézhette közelről a kaptárokat is. A két idős tulajdonos készíti az itteni csodás Őrségi Nemzeti Park védjegyezte termékeket, a sokféle mézet, lekvárokat, szörpöket. Nagyon sok mindent megtudtam a méhek életéről, ilyen szeretettel még nem hallottam senkit ezekről a kis rovarokról beszélni.
Meg is szállhatunk itt és van itt egy Gyógyító Méhesház is, ahol két órára befeküdhetünk megpihenve a méhek zümmögését hallgatva és elbódulva a méz édes illatától. Aggódni nem kell, mert a méhek nem tudnak bejutni a házba, mert el vannak zárva hálóval. A méz kipárolgása, a meleg, amit a méhek keltenek, illetve a zümmögésük különleges rezgést hoz létre, mely állítólag gyógyhatású és gyógyítja a fejfájást, a magas vérnyomást és kedvezően hat az idegrendszerre és a stresszre. Különleges érzés volt belépni ebbe a kis helyiségbe, ahol rögtön megcsapott az édes méznek az illata és a nyugtató zúgás. Mi csak belekóstolni tudtunk ebbe a fantasztikus élménybe, de megéri hosszabb időre visszatérni erre a 3,5 hektáros területre. A csodás kis domboldalról pazar a kilátás lefelé a völgyre és a fákra nagyon megnyugtató volt itt üldögélni és élvezni a hely rezgését és a langyos szél lengedezését, amelytől egyből jókedvre derül az ember és megnyugszik.
Fotók: Ling Judit
A Világjáró útját a Vas Megyei Önkormányzat támogatta.
„A sajtóút az Interreg V-A Szlovénia-Magyarország Együttműködési Programban megvalósuló Sl-HU PRO (SlHU232) projekt keretében került megrendezésre. A projekt az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával valósul meg.”
