Az ezer színben játszó álomváros telis-tele van középkori kincsekkel, csengő harangtornyokkal és extravagáns barokk templomokkal. Porto óvárosa a Ribeira negyed, mely az UNESCO Világörökség része. Ha itt kezdjük az utunkat, akkor először a helyiekkel (tripeiros) találkozhatunk, akik az öreg üzletek bejáratai előtt várakoznak, vagy a régi házak közti kis utcákban sietnek dolgaik után. Mert ők aztán sosem állnak meg. Egy portugál mondás is létezik, mely szerint: „Porto nem nevet, hanem dolgozik”.
Porto tagadhatatlanul a kontrasztok helye. Találunk itt húszas évekbeli villamost és szuper metrót is, csodás modern kulturális épületeket, 19. századi neoklasszicista csodákat és pergő vakolatú, tönkrement lakóépületeket is. De a város mégis rengeteg utazót vonz, talán pont nyerssége az, ami minket is megbabonázott.
Két nap legalább kell
Az idő múlása ellenére, Porto az elmúlt két évtizedben látványos reneszánszát éli – ezt saját szemünkkel is tapasztalhatjuk, ha a metrón utazunk, vagy ellátogatunk a Musei de Arte Contemporanea-ba, illetve útba ejtjük a holland építész Rem Koolhass által megálmodott, téglatest alakú űrhajóra hasonlító Casa da Música épületét. De a közvetlen repülőjáratok is hozzájárultak ahhoz, hogy Porto kedvelt hétvégi desztinációvá váljon. Vonzerejét persze annak is köszönheti, hogy más európai városokhoz képest még mindig nagyon olcsó. Így hát ha ide érkezünk, nyugodtan szánjunk akár két napot is a hely feltérképezésére.
Járjuk körbe a régi kikötőt (Mole des Cais da Ribiera), a folyópartot, a Ribeira negyedet, ami teljesen más arcát mutatja nappal és este. Itt semmiképpen se kerüljük el Porto leglátogatottabb nevezetességét a Tőzsdepalotát, mely a főtéren áll. A fényben úszó épület egy üvegkupolával fedett és árkádsorral körbevett téren fogadja a látogatókat. A gránit lépcsősorok az épület legszebb részébe a Sala Árabe-be vezetnek.
A történelmi városmag utcái magukkal ragadnak minket, szinte megállni sem tudunk majd. Vetődjünk el a katedrálishoz és persze igyunk néhány pohár bort a Douro bal partján található borkóstoló negyedben, a Vila Nova de Gaia-n. Mikor pedig vásárolni támad kedvünk, keressük fel a Bolhao-piacot, mely hangulatát tekintve olyan akár a budapesti Fény utcai piac, erős portugál beütéssel, ami a zöldségeket, fűszereket és házi péksüteményeket illeti. A Rua Santa Catarina vásárlóutca már egy más közeg, de itt is lehet jó vásárfiákat kifogni. Programjaink között volt még egy hajókázás a Duoro-folyón, mellyel egészen a szőlőültetvényekig jutottunk.
A letisztult és legtöbbször nagyon nyugodt városban könnyen elfelejthetjük a mindennapi gondokat, bár esténként a kis terek többsége olyanná változik akár egy nagy szórakozóhely; jó hangulattal és finom borokkal. De mikor hazamegyünk innen, valószínűbb, hogy a folyó hangja kísér majd el minket, vagy a frissen kiteregetett ruhák susogása, esetleg a feketébe burkolózott özvegyek cipőkopogása a macskaköveken, vagy éppen a jóféle portói borral telt poharak csilingelése. Porto városából ugyanis nem szabad úgy távozni, hogy legalább egy pohár helyi bort ne kóstolnánk.
Lehetőség pedig adott rá bőven. A folyó mentén és a régi kikötőben például sok étterem található. Választhatunk régi családi bárok teraszai és trendi modern lokálok közül. Ha pedig az igazi portói légkörre és jó halas éttermekre vágyunk, akkor célozzuk meg Praca de Parada Leitao környékét, ahol nyár kivételével mindig sok a helyi diák és nagy a hangzavar. De ilyenkor itt minden eredeti, nincs megjátszás.
Kétnapos Porto túránk méltó befejezését pedig nem is tölthetnénk szebb helyen, mint a folyó túlsó oldalán lévő Vilanova de Gaia dombján álló 17. századi Serra do Pilar kolostorban, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra és a vidék jelképeként is felfogható Dom Luis hidra, mely összeköti az óvárost és a dombot. Sétáljunk keresztül rajta és szívjuk magunkba Portugália ezen lenyűgöző városának hangulatát, hogy legközelebbi tervezgetésünk idején is élesen emlékezzünk rá.
Ha már Portóban jártunk érdemes belenézni Portugáliáról és Lisszabonról szóló magazinjainkba. Itt még több érdekességet találtok, kezdve a Világjáró Magazin 2010/95. Lisszabon című magazinnal, amiben olvashattok még Csehország ékkövéről, Tunéziáról, a Boszporusz parti Isztambulról és pusztító vulkánkitörésekről is. A Világjáró Magazin 2017/144. Dalmácia – Világszép partokon részében Lisszabonon kívül még a Metropolitan Múzeum kerül rivadalfénybe, élvezhetjük a datolyákat Djerbán és Kincsem nyomába is eredhetünk. A következő Világjáró Magazin 2003/19. “Kurdisztán” – egy határokkal teleszabdalt ország részében a portugáliai Luzitánia kerül górcső alá és érdekes cikkeket találhattok még a nyári Norvégiáról, a forró Spanyolországról, Burgenland várvidékéről és a török riviéráról is. Az utolsó Világjáró Magazin 2004/36. Etiópia számában pedig szó van még a nagyhangú madaráról híres Ausztráliáról, a hegycsúcsok vándorát is megszólaltatjuk és a tiroli hóbirodalom is előkerül.
