Lettország legnépszerűbb városában, a lenyűgöző építészeti csodákkal büszkélkedő Rigában járunk. Éjszakai élete a hét minden napján virágzik és gyakran a reggeli órákig tart. És még télen is káprázatos látványt nyújt, amikor mindent hó fed, miközben hangulatos fények varázsa járja át az utcákat.
A Baltikum legnagyobb városának két arca van. Az egyik egy igazi nagyvárosé, széles sugárutakkal, hidakkal, kikötővel, a másik egy gyönyörűen karbantartott középkori belvárosé, ahol zavartalanul sétálgathat a látogató. Mikor belépünk a városban ne riasszon el minket az óváros bejárata. A világörökségi védelem alatt álló Szabadság emlékmű grandiózus, így az újonnan érkezőket mindig megtorpanásra készteti. Az emelvény, melynek tetején egy nőalak három csillagból álló ívet tart 1935-ben készült. Ezek Lettország három tájegységét szimbolizálják.
Riga történelme igen változatos: a Német Lovagrend feloszlatása után 1581-ben a lengyelek foglalják el a várost, majd 1621-ben a svédek kezére kerül. Svédország “második fővárosa” egészen 1710-ig, amikor az orosz seregek elfoglalják. Ezután egészen 1918-ig a független lett állam kikiáltásáig az orosz birodalom része, és egyik legjelentősebb kikötővárosa. A szovjet idők után 1990-ben vált ismét önállóvá, mint a megalakuló Lett Köztársaság fővárosa. A város történelméhez hozzátartozik a nálunk is ismert Riga motorbicikli, melyet 1965-től egészen 1992-ig gyártottak itt.
A középkori utcákhoz és kapukhoz egy gyönyörűen ápolt parkon keresztül juthatunk el. Itt nincs olyan, hogy helyiek vagy turisták, itt mindenki leheveredik a fűbe, hogy élvezze a napsütést. A kis csatornákat többféleképpen is felfedezhetjük: vagy fahajót bérlünk és ezzel indulunk városnézésre, vagy vízi biciklivel pedálozunk keresztbe-kasul a csatornákon. A sétálóutcában és a nagy tereken turista hangulat uralkodik – kávézók és éttermek csalogatnak kis asztalokkal, riksák és konflisok bátorítanak városnézésre, és persze az élőzene sem marad el.
Ha Rigában járunk, nem hagyhatjuk ki a Feketefejűek Házát, mely eredetileg a 14. században épült. Riga történelmében nagy szerepet játszott a Német Lovagrend, melynek megjelenésével egy időben emelték a Szent György Társaság által használt épületet. A 15. század végétől a Feketefejűek bérelték, majd később a tulajdonukba is került, elnyerve ezzel mai nevét. Ez a céh a 13. század közepén alakult meg, és a fiatal, nőtlen, külföldi kereskedőket egyesítette. A frigyre lépés egyben a Társaságból való kizárást is jelentette. Szent Móric volt a társaság patrónusa. A mór a fekete szóból ered (a görög mauron-ból), így is ábrázolják, innen a feketefejű elnevezés.
A Feketefejűek házától nem messze találjuk a Szent Péter-templomot, mely a legmagasabb az országban. Ha bírjuk szusszal, 72 méter magas teraszáról gyönyörű kilátásban lesz részünk a belvárosra, valamint a Daugava folyóra. Az óvárosba visszatérve hol rózsaszín, hol piros, hol ciklámen színű kis házak között sétálgatunk. Érdemes a házacskák pincéiben megbújó éttermeket is kipróbálni. A hangulat és a zene is középkori, az ételek hagyományos, lett finomságok és a sört sem kell kétszer kérni.
