Szép ötajtós, kis SUV vagy Crossover? Első ránézésre nem is tudtam eldönteni, sőt igazából még a teszt végén sem. Mindenesetre külsőleg izgalmas Volkswagen a Taigo. Most lehetőségünk volt két modellt is kipróbálni, először a 3 hengeres ezres motorral felszerelt verziót, majd az 1.5-ös 150 lóerős motorral szerelt gépet is.
Az autó eleje igazi Volkswagenes, de még nem annyira más, mint az autó többi része. Oldalról egy szép 5 ajtós forma lenne, de láthatóan magasabb, mint egy normál autó, azaz SUV-ot látunk benne. Ezt erősítik a terepjárós műanyag védők a kerékjáratok fölött és az ajtók alját fedő műanyag betétek is. Oldalról tehát látszik, hogy ez egy SUV, de nem veszti el a sportosságát. Nekem innen oldalról tetszik a legjobban, bár a hátulja is igen menő: az összekötött hátsó lámpával kicsit Porschés, vagy Audi Q8-ra emlékeztet, ami azt gondolom mindenképpen dicséret egy kis Volkswagennek.
A belső tér már kevésbé extra, olyan igazi Volkswagenes. Semmi extrém, semmi furcsa, letisztult, átgondolt, átlátható, majdnem unalmast írtam. Aki szereti a márkát, szereti a német egyszerűséget, nem fog csalódni. A kisebb Taigo műszeregységében a kormányon lévő view gombbal csak a középső részén változtathattuk a nézetet. A drágább verzióban mindkét képernyő variálható. Minden egyszerű, átlátható, funkcionális.
Nekem viszont túl nagy volt a kormány. Mintha egy buszt vezetnék. És a kormányon lévő gombok elrendezése is érdekes… Általában a hangerő szabályozó és a zeneváltó gomb egy oldalon van, érezhetően elkülönítve. Nos, itt nem, itt a bal oldalon hangosíthatunk, jobb oldalon válthatunk csatornát. Ezt azért meg kellett szokni.
A nem túl izgalmas műszerfal után a helykínálat kárpótol. Sok hely van a Taigóban, elől és hátul is. Hátul viszont nincs kartámasz, nincs középen levegő befújó, van viszont egy USB C töltő. És ami még fontos nekünk: nagy a csomagtartó. Alapesetben 438 literes, azaz jóval nagyobb, mint például egy Golfé, kár hogy a hátsó sor nem fut sínen, mint T-Crossnál, és egy síalagút is elfért volna. Ami viszont tetszett, hogy a kalaptartó befér a padló alá, ha bővítenénk a csomagteret.
De nézzük a motorokat és a futásteljesítményt. 110 lóerős háromhengeressel a Volkswagen Taigo nem repeszt, de egész jól lehet vele autózni. A gyorsulása 100-ra 10,9 mp. A négyhengeres 150 lóerős sokkal jobban mozgatja az autót, és ami a legmeglepőbb, hogy ez a takarékosabb motor. A háromhengeres motor fogyasztását ugyanis városban nem sikerült levinni 7,5 liter alá, és nem sokkal volt kevesebb az országúti szakaszokon sem. Ez azért meglepő volt egy ilyen kis motortól. A négyhengeres hasonló vagy néha még jobb adatokat produkált, sokkal nagyobb teljesítmény mellett.
A kocsi igazán könnyen vezethető, és mivel elöl és hátul is kényelmes, hosszabb utazásra is kiválóan alkalmas. A Taigo könnyen irányítható, kis kormánymozdulatokkal vezethető. Igazán puha a rugózása, a kátyúkat elnyeli, az úthibákat jól tompítja. Nem zörög, nem kopog, nem visszhangzik és jól hangszigetelt az utastér. Így kifejezetten élvezhető a Hifi, ami nagyon szépen szól. Minden korszerű vezetéstechnikai rendszerrel felszerelt, töréstesztje is öt csillagos.
Összességében egy jól vezethető, kényelmes és kategóriájában nagy autó a Taigo, amely főleg a külsejével nyerhet meg magának sok vásárlót.
